Midori leszállni készült, de Nagisa úgy érezte nem áll készen erre a beszélgetésre, de Midori nem akart tovább repülni, Nagisa hiába próbálta meg tovább irányítani. Végül beletörődött, tudta, nem kerülheti el. Egyszer sor kerül rá, beszélnie kell Akagival! Előbb vagy utóbb, és ő most az előbb mellett döntött.
Így hát leszállt, Midori azonnal Akagihoz ment, aki kedvesen megsimogatta, majd Nagisára nézett, de nem tudott a szemébe pillantani. Nagisa érezte, mit akar mondani, valahogy tudta. Leült a szökőkútra és a fiú arcát fürkészte. De úgy látszott Akagi nem akar megszólalni. Végül mégis rászánta magát.
-Figyelj, Nagisa…-kezdte Akagi, Nagisa közbe vágott.
-Nem kell mondanod semmit…- mondta Nagisa. A könnyeivel küszködött.- Értem! Hazamegyek!
-De Nagisa…
A lány már Midori hátán volt. Akagi pedig Kovut hívta, nem akarta, hogy Nagisa elmenjen. Kovu azon nyomban elő is bukkant. Akagi felült rá és Nagisa nyomába eredt.
-Nagisa, beszéljük meg! Kérlek!- Nagisa felé nyúlt, de Nagisa nem akarta, hogy megérintse, ezért eldőlt a keze elől. Ettől azonban elvesztette az egyensúlyát és leesett Midori hátáról. Akagi egyből utána eredt, amikor elkapta, az a pillanat jutott eszébe, amikor Shuyamint tartotta így a karjában, ő már legbelül akkor is tudta, hogy Nagisát tartotta a kezében.
Leszállt Kovuval a földre és mielőtt még Nagisa elfuthatott volna, megfogta a lány karját, magához rántotta és megcsókolta. Abban a pillanatban, amikor a szájuk összeért bevillant Akaginak egy kép. Egy ünnepségen volt és … ott voltak a szülei és ott volt …ott állt mellette egy nagyon szép lány, aki nagyon boldog volt. Ekkor a lány felé fordult és… Nagisa volt. Majd megcsókolta, ekkor minden elsötétült, leütötték. Egy pillanatra ki tudta nyitni a szemét, de csak azt látta, ahogy Fujkeido emberei megfogják Nagisát és elviszik.
Elhúzta magát Nagisától és nagyon rémülten nézett a lányra. Mit keresett ő az emlékeiben, mi ez az egész!
-Mi a baj?- kérdezte Nagisa kedvesen.
-Láttam egy emléket. Ott voltak a szüleim és még sok ember és te!- mondta Akagi.
-Micsoda? Hogy kerültem én a te emlékeidbe?
-Láttam! Valami ünnepség volt és te nagyon boldog voltál és megcsókoltál, mintha a barátnőm lettél volna. Aztán elsötétült minden. Azt hiszem leütöttek. De egy pillanatra még kinyitottam a szemem és láttalak, amint elvisznek!- azzal szorosan átölelte Nagisát, mintha attól tartana most is elviszik.