121.Nagisa elrablása

Nagisa már épp megette az ételét, mikor Ranshin, Fujkeido harcosa odalépett mellé.
-Szervusz.. Csatlakozhatom hozzád ? –kérdezte tőle határozottan, mint aki biztos vonzerejében. Tulajdonképpen ez így is volt. Ranshin egy egészen jóképű fickó volt, aki szinte minden lányt az ujja köré tudott csavarni, így hát nem csoda, mikor meglepődött Nagisa elutasító válaszán.
-Nyugodtan, ugyanis épp megyek.-mondta Nagisa ridegen,s a tálcáját már vitte is a pulthoz, ahol a nénike ült ,és elfeledkezve magáról méregette a gyanús külsejű Ranshint.
-Érdekes egy fickó.. nemde ?-kérdezte a nénike, mikor Nagisa letette a tálcáját.
-Miért? Mert ne töri szét azt asztalokat, mint ahogyan a többi Fujkeido csatlós tenné?
Attól még ugyanazt az urat szolgálja….-mondta gőgösen és ridegen, s azzal kilépett a fogadóból.
-Köszönöm nénike az ételt, nagyon ízlett. – kiáltott vissza, s elindult Midori felé. Átverekedte magát a tömegen, és végre megérkezett Midorihoz , ám az állat furcsán kezdett el nyüszíteni.
-Mi az Midori ? Mi a baj? Megjöttem ..nyugi….-de ekkor valaki hátulról megfogta, s magához húzta. ”Akagi ? „ merült fel benne a kérdés….de mikor hátrafordult, Ranshint találta maga mögött.
-Te vagy Nagisa Mikudo. Ugye? –kérdezte a fiú, de az arckifejezése nem látszott a maszktól amit viselt.. Korábban , mikor még nem lépett be Fujkeido seregébe övé volt a legszebb férfi arc az egész környéken…
-Én vagyok…..-hajolt meg a férfinak, majd egy gyors mozdulattal a férfi gyenge pontja felé lendítette botját, ám Ranshin gyorsabbnak bizonyult, s elkapta a botot.
-Ne olyan sietősen, kislány !-mondta…s a kezét végighúzta a lány szemein, és valamit mormogott, de ekkor Nagisa szemei előtt elsötétült minden …

Nagisa egy világos szobában ébredt, mellette Ranshin ült az ágyon. Nagisa kábán nézett a fiúra.
-Mit keresek itt ? –kérdezte riadtan a lány.
-Magadtól nem jöttél volna..ezért egy kis varázslathoz kellett folyamodnom .-mondta hetykén .-és ne félj, már nem kell sokáig várnod, jön érted Fujkeido.
-Hogy.. tehetted ezt ? –kérdezte Nagisa dühvel a hangjában. Feladtál neki. Ugye?
-Ez a feladatom…és különben sem ismerlek .-mondta, s azzal felállt ,és kiment a szobából.
„ Valószínűleg varázslattal van védve a szoba, hiszen nem kötözött meg.”-gondolta a lány…”Hát jó…akkor nem Nagisa ként távozom”-s azzal átváltozott ,az Arany sárkány leszármazottjává…
„Már csak nevet kéne találnom mint a mangákban… nevetett magában Nagisa”
Az ajtóhoz rohant, s megpróbálta feltépni.
„ahogy sejtettem” –gondolta, mikor az ajtó elkezdett ezüstösen fényleni. Nagisa előhúzta a kesztyűjéből az amulettet ,s az ajtóhoz érintette, ami azonnal kinyílt. ”Hát ez aztán nagyon nehéz volt „gondolta…
kiment a házból. .Ranshin már nem volt ott, de Midori ott állt kikötözve a ház mellett. Nagisa gyorsan kikötözte,s a hátára pattant.
„Viszlát Ranshin! „ – kiabált le ,de Ranshin már nem volt a ház közelében, mégis közelebb volt Nagisához , mint ahogy ő azt gondolhatta volna.