Mikor elindultak az erdő felé, Akagi Kovunak kiáltott.Az állat rögtön ott termett.Ám nem egyedül.Egy hozzá hasonló lénnyel
jött.Valósznüleg fajtársa volt.Akaki mosolyra húzta a száját,és úgy mondta
-Kovukám !Hát mostmár tudom hol csavarogtál a napokban.Ki ez a hölgy?-látszólag Akagi nagyon ismerte a fajt,hisz rögtön megállapította a másik lényről,hogy lány.Odalépett hozzá,és megsimogatta.
-Mi a neved kislány ? Kovu,ha gondolod velünk maradhatna.Persze ha nincs gazdája.De ezt mindjárt megállapítjuk.-azzal lehajolt,
és jól megnézte az állat jobb lábát,aki ezt türelmesen hagyta.
-Úgy látom nincs gazdád.Szeretnél velünk jönni ?-kérdezte Akagi barátságos hangon. Úgy látszott a lény kedvesnek találta Akagit,mert követte őket.
Nagisa eközben azon gondolkodott,Akagitól igazán rendes,hogy befogadja azt az állatot,és olyan kedvesen beszélt vele...
-Shuyami ,úgy látom gazdára vágyik.Legyen a tiéd.-És azzal rámutatott a kutyalányra.A kutyus,szelíden nézett Nagisára.Most,hogy Nagisa jobban megnézte,eléggé le volt soványodva.
-Jól van kiskutyus.Mi legyen a neved? hmm.......a Midori-hoz mit szólnál ? -szólt Nagisa a lényhez lágy hangon.
Akagi arca eltorzult a grimasztól,amit vágott.
-Milyen hangon beszélsz, te fiú ? Nem akarod esetleg úgy becézgetni szegény állatot,hogy kutyu-mutyu ? És mi ez a kutyázás?
Jártál a másik világban? Valami nem stimmel itt.
Nagisa majd elájult."De buta vagyok ! Már az első 20 percben lebukok.És akkor vége a küldetésnek.Most találjak ki valamit !"
-ÖÖ....hát az ...szóval..szegény nagyim mondta mindig,hogy abban a másik világban van az a kutya.És hát kicsi korom óta mindig így hívtuk,és hát,torokgyulladásom van ! - Nagisa ! Te ... ! Ennél hü..ébb magyarázatot ki sem találhattál volna !!!-gondolta magában.
De szerencsére úgy látszott Akagit már untatja ez a nagyis történet,mert így szólt :
-Jó,jó...Shuyamin.Értem. De mostmár ülj föl a te tündi-bündi Midoridra.-gúnyolódott a fiú.
Nagisa felült,egész férfias mozgással pattant fel Midorira.Nagisa büszke is lett magára.
Előszür Kovuék szálltak a magasba,aztán Midori követte Kovut,és már fenn is voltak,az erdő fölött.Most azonban már sötétedett,és a levegő is lehült.Nagisa vacogva kapaszkodott Midoriba.Repültek még egy darabig,és mikor Nagisa már úgy érezte nem bírja tovább, előrekiáltott a fiúnak:
-Akagi,mondd mikor érünk már oda ?De ekkor Akagi már intett,hogy ott vannak,s ,hogy leszállnak.Egy sziklaszirten telepedtek le,ahol vízcsobogás hallatszott.Akagi szólt a lánynak,hogy kövesse,és egy vízeséshez értek.A magas hegyről zúdult le.Végeláthatatlannak tűnt az alja.Bár a sötétségben amúgy is alig látszott valami.Nagisa mindenesetre borzongva nézett föl a méyből.Akagi szólt hozzá : Jössz már ? Vagy még ott állsz reggelig ? -mondta szúrósan.
Milyen pökhendi.Ezen sem lehet elmenni.Hol kedves,hol undok.Férfiak..-.duzzogott magában Nagisa.
Akagi a vizesés mögé állt,ás ekkor vette észre csak Nagisa,hogy a vízesés mögött egy barlang van.Mint később kiderült,Akagi otthona.Mikor beléptek,Akagi meggyújtott egy mécsest.Meleg fény árasztotta el a "szobát ".Nagisa körülnézett,és megállapította,hogy egész hangulatos kis hely,ahhoz képest,hogy egy barlang.A barlang egyik sarkában egy ágy állt,mellette pedig egy kivájt üreg a falban,ami nagyon hasonlított egy kandallóra.Akagi meg is gyújtotta. A másik sarokban egy fából összeeszkébált asztal állt,amit egy furcsa anyagból készült terítő fedett.Ezenkívűl a szobában még volt az egyik kiálló sziklaszirten egy tál,tele gyümölccsel,és alatta egy nagy láda,amin furcsa ezüstös írás fénylett.Az ágy alatt pedig kötött szőnyeg.
A barlang másik oldalán pedig egy másik kijárat,jóval kisebb a főbejáratnál.De ez el volt zárva,egy ajtóval.
Akagi kihúzott ágya alól egy ládát,amiből pedig pokrócokat vett elő,amit leterítet a földre,ágynak szánva.
-Na Shuyamin,megfelel?Ez lesz az ágyad. -Nagisa döbbenten nézett a fiúra.
-EGY SZOBÁBAN FOGUNK ALUDNI ?
Akagi megrökönyödve nézett rá: -Látsz itt másikat ?
Folyt.köv.