93.Útban egy új élet felé.

A férfi imbolyogva állt fel,a kanapéban megtámaszkodva...Nagisa csak most vette észre,hogy borostás arca mögött egy szelíd ember rejtőzik..Sötétbarna szemeivel Nagisára nézett,aztán elnevette magát.
-Bocsáss meg..Tulajdonképpen teljesen igazad volt,hogy rámtámadtál...jól cselekedtél...egy idegent a házban,aki ráadásul ilyeneket mond,nem is lehet máshogy fogadni...De tudod,azt hittem az anyád szólt erről..
-Hát...szólt is...csak azt hittem ijesztget.-mondta Nagisa bizonytalan hangon.
-Üljünk le...egyébként köszönöm,már jobban vagyok..csak ez a púp a fejemen..
-Hagyja...hozok jeget.-s azzal a lány kiment a konyhába,és a hűtőszekrényből vett ki jeget.-Elnézését kérem..igazán nem akartam..
-Á..mondom..lényegtelen...Tudod...ami viszont igazán fontos,az az édesanyád,és az én kapcsolatom...Hidd el nekem..komolyak a szándékaim.
-Elhiszem...-mondta a lány ,végre igazán tiszta szívből.-Tudja ...én ...én csak...! Az édesapám...miatt....mindig abban reménykedtem,egyszer majd kibékülnek...és újra együtt lesz a család.
-Megértem...de ez már nem következhetett be..Édesanyád és az ő útja eltér egymástól...és én szeretem őt.
-Rendben..megértem. És ha nem bánja -szipogva - akkor én most összecsomagolnék,mert egy fontos út vár rám..
-De..ugye nem miattam?
-Nem...ennek magához semmi köze -s eleresztett egy kedves ,de szomorkás mosolyt - most tényleg pakolok.

Mikor Nagisa kijött a szobájából,a férfi már felöltözve ült az ócska kanapén.
A lány letette a bőröndjét a küszöbre,s a férfihez sietett.
-Kérem...ezt átadná anyának ? -s egy levelet nyújtott át neki.Az ember pedig keservesen bólintott.
-Nagisa...sajnálom,hogy így kellett találkoznunk.
-Én is...Ég önnel.-s ahogy bejött,úgy távozott Nagisa a bőröndjével.