Másnap Nagisa fájó fejjel ébredt.Már annyira elszokott az otthoni környezetétől,hogy mikor kinyitotta a szemét,nem is értette,miért nem Akagi ágya mellett,a matracon fekszik....Ettől a gondolattól megint csak eleredtek a könnyei.De ekkor megcsörrent a mobilja.Ránézett.Kaji...Már ki is ment a fejéből a fiú.Olyan régen nem találkozott vele.
-Halló !-szólt bele.
-Szia Bébi ! hallom itthon vagy.Hát igaz a hír ?
-Ö...igen.De kitől hallottad ? -kérdezett vissza döbbenten a lány.
-Tegnap Junko hívott.Ő mondta,azaz terjesztette ,hogy látott téged hazajönni. -Már megint az a lepcses szájú csaj.Gondolta Nagisa.
-Igen.A zene-táborból tegnap értem haza.-füllentette.
-És milyen volt? Asano tanárnő azt mondta Junkonak,hogy kár,hogy ő nem ment el.A hegedű szólótokhoz biztos nagyon sokat segítene...-tényleg.!!A szóló ! El is felejtette Nagisa.
-De nem úgy volt,hogy már megvolt a verseny ?
-Miket beszélsz ! Az még egy hónap múlva lesz....
-Ja,jó...De akkor ma már tudnom kell kottából ???-sikított Nagisa,aki már egy hónapja a kezébe se vette a hegedűt.Mikor naponta három órát kéne minimum gyakorolnia.
-Még szép.És mondd ! Elmehetek érted kocsival ? Most kaptam a nagybácsimtól...Tudod letettem a nyelvvizsgát,és ez a jutalom...
-Hát....-Nagisa nem akart ezzel a pökhendi fiúval menni,de ha érte jönne,még lenne egy kis ideje gyakorolni...-jó.Mikor jössz ?
-Egy óra múlva ???-a fiú hangja nagyon boldognak hallatszott.
-Rendben.Szia.-köszönt el a lány
-Hello bébi.-s azzal lenyomta a telefont. Még hogy bébi !!!
"Ez a pökhendi pocok az agyamra..." mérgelődött Nagisa,de az órára nézett,s gyorsan bepakolt.Ma nem reggelizett,úgy gondolta,majd az iskolai büfében vesz valamit.Ehelyett inkább gyorsan neki látott a gyakorlásnak...