Miután Nagisát elvitte Akagi az orvoshoz, kiderült,hogy a lánynak tényleg nincs komoly baja,de azért egy nap pihenés ráfér.
Akagi bevitte Nagisát a barlangjába,és lefektette az ágyára.
-Nagisa ! -szólt hozzá,most lágyabb hangon-Beszélnem kell Mikivel.Mindjárt jövök,ha valami kell,csak kiabálj !
-Rendben.-mondta Nagisa,s Akagi kiindult a barlangból.-És.... köszönöm.-mondta a kifelé tartó fiúnak.Akagi hátrafordult,s egy kedves mosolyt eresztett el.
-Nincs mit ! Te is megmentetted az életemet .- s azzal kiment.
Nagisa újból az Akagi illatát árasztó ágyon feküdt,s azon töprengett mi lesz most vele.Itt maradjon ? Segítsen ? De azt sem tudja, miről van szó...És...hát ,hogy vállalhatná el a munkát,ha még nem tudja annak menetét ?! "Miért ilyen nehéz nekem ? "Még gondolkodott egy ideig ezen,mikor Akagi végre visszajött.Olyan megesett volt a tekintete.Tényleg úgy tűnt,szüksége van Nagisára....Illetve Nagisa segítségére.
-Nagisa....Beszélgettünk Mikivel,és arra a megállapodásra jutottunk,hogy nem kérünk arra,hogy segítsél.Most is majdnem az életedbe került...Tehát a te döntésed.És nem szeretnénk befolyásolni...-Akagi valóban nem akarta befolyásolni,de az,ahogy a lányra nézett,és ahogy beszélt,Nagisánál az többet ért akármilyen könyörgésnél....Ráadásul most,hogy megint itt volt ,újra érezte,milyen ebben a világban,és Akagi mellett lenni....Olyan érzése volt a lánynak,mintha ez lenne az otthona, amelyet elhagyott,és most végre visszatérhetett....De otthon várja őt Kaji...Nem teheti ezt a fiúval..Még ha a szíve ide is húzza.
-Kérhetnék egy kis gondolkodási időt ? Még nem tudom,mit szeretnék.-válaszolta.
-Persze.De mondom,akármikor hazamehetsz,és akkor soha többet nem zaklatunk...Soha.ígérem.
"Soha ??? Az rosszabb lenne mindennél...."-gondolta a lány.