Hűvös levegő töltötte be Akagi barlangját.A tűz már rég elaludt,csak hamu és parázs maradt az egészből.A madarak még nem keltek fel,csak egy-két csiripelést lehetett hallani.Az egyik harmatos sziklafalon Akagi ült,és gondterhelt arccal nézte az alvó Nagisát.Tegnap még olyan boldog volt,ma viszont Akagit látszólag nagyon nyomasztotta valami...Ahogy ott nézte a lányt,aki még édes álmát aludta,eszébe jutott valami...A tegnapi látomása,a gyűrű felvételekor.És a szülei...Halvány képsorokat látott a látomás óta...Egyre többet.A szüleiről.Pedig az,amit a gyűrű felvételekor látott,teljesen más volt...Nagisa mocorogni kezdett,s Akagi leugrott szeretett szirtjéről,ahol néha órákat töltött,és próbált visszaemlékezni múltjára.A lány lassan felült az ágyból,és álmosan mosolygott Akagira.
-Jó reggelt..-s azzal ásított egyet.
-Neked is .-mondta a fiú.Nagisa még bambult pár percet,aztán egyszer csak a szájához kapta kezét,és felkiáltott.
-Mamikám ! Hány óra van !!!!! -Akagi döbbenten nézett rá.
-Mamikám ? Nem vagyok az anyukád.Ok ?-pattant föl.
-Jaj,ezt csak úgy mondtam ! De hány óra lehet? El fogok késni a suliból !!! -mondta ijedten.
-Hát,mindjárt megnézem.A Nap állásából rá lehet jönni.-s azzal kisétált a szirtre.
Mikor visszajött,Nagisa már nem volt benn,hanem átment a melegvizű tóhoz fürödni,s az ajtóra egy cetlit rakott,"be ne gyere!" felirattal.Mikor Akagi meglátta,csak a vállát rángatta.
-Mit képzel ez rólam ? Áh...kis..
-Kis mi ? És ki ?-kérdezte Miki ,aki épp akkor lépett be,kezében a reggelivel.Ma ugyanis ő volt a soros.
-Nagisa.Még hogy ne menjek be.Ki akarna be menni ? Hülyeség...-duzzogott Akagi.De ekkor vette észre,hogy Miki már rég az ajtónál áll,s egy repedésen keresztül leskelődik.
Akagi odarontott,s jól elverte szegény Mikit .