Nagisa nagy puffanásokat és csörömpölést hallott kintről,így hát gyorsan kimászott a vízből,megtörölközött,és észre vette,hogy idő közben elmúlt a csörömpölés.Felöltözött hát,s az ajtóhoz lépett."Mi van,ha valaki megtámadta Akagiékat?"gondolta naivan,és harci állásba állva lökte ki az ajtót.Ekkor azonban fájdalmas jajdulás hallatszott ,ugyanis a két fiú végül is megegyezett abban,hogy ketten leskelődnek...Nagisa diadalmasan nézett le nyögő áldozataira,gondolván,most jól elintézte a betörőket.De mikor megpillantotta a két kiterült fiút,hangos sikításba kezdett.
-Ti pervelzek !!! Mit képzeltek magatokról -üvöltött vörösen a szégyentől és dühtől -Hogy képzelitek ? Ezért maradjak veletek ? Hogy kiélhessétek kukkolási vágyaitokat !!! -s azzal megpróbálta levenni a gyűrűjét,de az vörösen izzott, a dühtől, s nem akart lejönni.
Eközben a két fiú feltápászkodott,s egymásra mutogattak.
-Ő akarta ! ..-Így Miki.
-Te kis hazug ! Nem te mondtad,hogy ..! -vágott vissza Akagi.
-Különben is,azt hittük ,valaki megtámadott,és meglestük,nem vagy-e bajban !Berontani nem akartunk..-hazudott Miki ,Akagi pedig serényen bólogatott.
-Még hülyének is néztek ? Inkább nyugtassatok meg,mert vissza kell mennem az én világomba ! Marhák...-s azzal duzzogva kiviharzott a szirtre.
Tíz perc múlva bement a barlangba,arcán már semmi nyoma nem volt a dühnek.Sőt ,még magában kuncognia is kellett,mikor meglátta a két fiút,akik a sarokban ültek,szégyenkezve.
-Délben jövök ! -mondta,s levette a gyűrűt,de ekkor már otthon volt ,a szobájában.
Átöltözött,és kiment reggelizni.
-Lányom ! Bocsáss meg,amiért nem voltam itthon az éjjel,de tudod beragadtam a liftbe egyik barátnőmnél.-magyarázkodott az anyja,aki az asztalnál ült,a reggelinél,mire Nagisa teljesen ledöbbent.Mekkora mázlija van.Akkor hát nem tudja az anyja,hogy nem aludt itthon az éjjel.Nem gyanúsítgathatja meg semmivel.
-Semmi gond.-mondta a lány mogorván.Mert akármennyire is örült,hogy nem bukott le,nem vette be a liftes-mesét.-És mi van Aival ?
-A húgoddal ? -kérdezte zavartan az anyja.-Mikor iskolában voltál,apád itt járt nálam,és magához vette őt egy időre.
-Hogy micsoda ? APA ITT JÁRT,ÉS NEKEM NEM IS SZÓLT SENKI ?! -kiabált Nagisa.
-Nagyon sietnie kellett.Hidd el lányom ! Már utazott is vissza Angliába.Sajnálta,hogy nem találkozhattatok.-Nagisa úgy érezte,neki vége.Soha életében nem csalódott még senkiben ennyire.Az édesapja...Ő mindig is szerette őt.Nagyon.Soha nem lenne erre képes, hogy itt jár,de őt nem látogatja meg.
-Nekem ebből elegem van ! -kiáltott Nagisa,s elrohant az iskolába.
A lány egész napját beborította az a borús hangulat,amit Nagisára hozott az anyja és apja ridegsége.Szeretik egyáltalán őt ? Nem úgy tűnik...Ráadásul Kajinak is ütős magyarázattal kellett előállnia.

Az iskola után Nagisa felkeresett valakit,s kiöntötte neki a szívét.A nénikéjének, Ayakának.Az asszony teljesen más volt ,mint a nővére,Nagisa anyja.
Ő fiatalos volt,tele energiával...
Ayaka hitt a legendákban,és sokszor együtt olvasták azokat a gyermek Nagisával.De a lány felnőtt,s még mindig nem felejtette el azokat a dolgokat,amiket nénje mondott neki.Így hát elmondott neki szóról szóra mindent,s a segítségét kérte.Ayaka mindent elhitt neki,és egy nagyon jó ötlettel állt elő .