Akagi felültette Nagisát Kovura,s mögé ült.Intett az állatnak,hogy szálljanak fel...Nagisa pedig nem szólalt meg.Nehezére esett volna egy szót is szólni,mert alig hallott,a szíve a torkában dobogott.A szerelem már szinte fájt neki...Akagi karolta át,s úgy repültek haza.A fiú szorosan magához húzta,hogy le ne essen.Úgy tűnt,nagyon félti...és,hogy a látomásának nagy jelentőséget tulajdonít.Akagi,aki soha nem félt,most,életében először megtapasztalta a félelmet.Azt a félelmet,ami a legrosszabb a világon..a szeretteinkért való aggódást.Féltést.Már csak a tudata is,hogy Nagisát valami veszély fenyegetheti,félelemmel,gyengeséggel töltötte el...Az a kép...Lehet,hogy Nagisára ez vár mellette ? Ha vele marad,akkor veszélynek teszi ki.Ezt eddig is tudta.De az,hogyha ÚGY vannak együtt,bizonyára már az életét veszélyezteti a lánynak.Akagit Fujkeido emberei keresik.Ezért hát rengeteg ellensége van... Akagit tehát ilyen gondolatok gyötörték egész úton.Nagisa pedig várta,hátha a kettőjük dolgáról szól végre valamit a fiú.De nem.Akagi meg sem szólalt.Nagyon felzaklatta a látomása.Hát még az,amit otthon talált.Amikor megérkeztek ,a szirten egy madár-szerű lény ült,akinek kék tollai voltak,aranyszínű volt a feje,s a nyakán egy aranynyakörv helyezkedett el.Akagi mikor meglátta,rögtön érezte a bajt.Oda lépett hozzá,s lecsatolta a madár nyakörvét.Abból egy kis levél esett ki.Nagisa kérdőn nézett rá,mire Akagi azt felelte: -Csak egy régi társam írt...Menj,feküdj le.Már nagyon fáradtnak tűnsz !-Nagisa pedig e szigorú szavakra beballagott a barlangba,egyedül hagyva Akagit óriási ,levélben megformált gondjával.Miután Akagi végig olvasta a levelet,sóhajtott egy nagyot,s bement a barlangba.Nagisa már aludt,Maya is,de Miki csak ült,és Mayában gyönyörködött...Mikor észre vette Akagit,felállt,s oda sietett hozzá. -Szerelem,szerelem...átkozott gyötrelem ! - panaszolta el kis versében a gondját Miki.Erre pedig Akagi bólintott megértően.Ezen a gesztuson némileg meg is lepődött Miki...Miután életükben először Akagival valamiben nem értettek egyet:ez pedig a szerelem volts erre meg ő is rábólint??? Csak nem szerelmes lett a fiú is ? -Akagi! Csak nem !!!! -mondta döbbenten Miki . -De ! -Nagisa ? -Menjünk inkább ki ! Itt nem szeretnék beszélni. Kinn hűvös szél támadt fel.A levegő pedig nagyon lehűlt. -Na mesélj ! Nem szeret viszont ?Vagy mi a gond ? -Áhhh.Már magam sem tudom.Ott az a nyápic barátja.Tudod az a Kaji.Vagy kicsoda....Ráadásul...-itt nem bírta tovább mondani.Akagit,akit soha semmilyen harc nem készített ki,most,a szerelem kezdte el mardosni.A kezében szorongatta azt a levelet,amit idő közben szinte már olvashatatlanná gyűrt.Miki most vette csak észre. -Mi az a kezedben ?-erre Akagi nem válaszolt,hanem keserű tekintettel átnyújtotta neki azt. Kedves Akagi ! Már ki tudja mennyi éve is várok erre a pillanatra ! De eljött.Remélem te is ugyanúgy vártad.Végre 17 éves lettem.Az eljegyzésünket,amelyet még édesanyáink kötöttek nekünk,most megtarthatjuk.Sen és az én mamám is örülnének.Az enyém ha élne...Tudod,mióta meghalt nagyon egyedül érzem itt magam.Kitanultam az iskolákat,ahová vittél engem.Immár nővé váltam.Kész vagyok a házasságra,és hogy családot alapítsunk együtt.Kérlek írj,mikor vársz engem,minél hamarabb ha lehet, mennék. Jegyesed,gyermekkori társad : Emina Miki miután felolvasta,Akagira nézett,aki a kövön ült,magába roskadva. -Mit tegyek,Miki ??? Mit ? Ebben a pillanatban ébredt fel Nagisa.Nagyon rosszul volt.Valószínűleg lebetegedett,mert fájt rettenetesen a hasa,és hányingere is volt.Felállt,s úgy gondolta,jobb lesz,ha szív egy kis friss levegőt . Mikor a barlang kijáratához lépett,meghallotta Akagi hangját... -De Miki! Mit kéne tennem ? Hogy mondjam meg neki,hogy én nem vagyok szerelmes belé ???