Mikor Nagisa megpillantotta azt a valamit,ami leesett a fáról, nem akart hinni a szemének....A földről ugyanis,egy számára ismerős fiú szeme pillantott fel rá.A fiúnak,hosszú kék haja kilógott baseballsapkájából,és farmernadrágja furcsán állt rajta....Kék pólót viselt...
-Az nem lehet !...-mondta Nagisa..csak képzelődök ?-nézett döbbenten a fiúra.
-He ?-kérdezte a fiú.-Mi nem lehet ?De...bocs,ha megzavartalak titeket valamiben.Én már itt sem vagyok.-A fiú nagy nehezen felállt,s útnak indult az erdő felé.Ekkor valami hang azt kiabálta :
-Akagi !!! Ne legyél már ilyen büszke ! Beszélj vele.....!-S ekkor tűnt csak fel a hang tulajdonosa ,Miki.Nagisa döbbenten meredt rájuk,még mindig Kaji karjaiban.Akagi pedig felhúzott orral állt,Miki mellett,aki pedig kajánul vigyorgott.Piros póló volt rajta,rövid nadrág,és papucs....
-Na ! Meglepődtél mi ?-kérdezte.
-Kik ezek Gisácska ?-kérdezte Kaji.
-Gisácska ! Hah...ez jó.-s Akagi erőltetett röhögésbe kezdett..-Nem inkább Shuyamin ? Vagy azt a nevedet nem árultad el ?
-Most miért jöttél ? Hogy piszkálj ? -kérdezte Nagisa.
-Nem...azért jöttem...áh.Mindegy.Már én sem tudom miért jöttem.-s azzal megint hátat fordított.
-Akagi !!!!-üvöltött rá Miki.
-Ok...ok..Akkor Gisácska ! Beszélhetnénk kettesben ? - Nagisa nagyon megdöbbent.A szíve úgy zakatolt,mint egy vonat...
-Hát...igen.
-Miért kéne nektek beszélni ? Mi közöd ehhez ?És ki az a Shuyamin ??? -kérdezte Kaji féltékenyen.
-Jaj ...Majd este felhívlak...Ők az unokatestvéreim...Majd mindent elmondok.-Akagi már majdnem közbeszólt,mikor Miki lábát érezte a sípcsontján,s hangosan felnyögött a fájdalomtól.
-Rendben,elmegyek.-s azzal egy puszit nyomott Kaji a lány arcára.-de ha molesztálnak,csak szólj !-s azzal elment.
-Micsoda egy felfújt hólyag !!! Nálatok mindenki ilyen bunkó ? -kérdezte Akagi.
-Ő nem bunkó ! Ok ?!! De mit kerestek ti itt ?