Ekkor Akagi lépett be a barlangba.
-Mi történt Nagisa?- kiáltotta.
-Semmi- felelte Miki-, csak elmondtam, hogy ha túl messze járunk, talán nem fog működni a gyűrű.
-Ó, hát erről van szó?- mondta enyhe gúnnyal a hangjában, de Nagisának ez is feltűnő volt- Félsz, hogy nem láthatod a kis Maki barátodat? Vagy… hogy is hívják?
Nagisa érezte, hogy most betelt a pohár.
-Akagi- felelte erőltetett hangon-, mégis mit képzelsz rólam, milyen ember vagyok én? Tudom, hogy itt emberi életek forognak kockán! Itt segítek nektek, de te azt sem bírod ki, hogy ne tegyél gúnyos megjegyzéseket! Olyan… olyan…- hüppögött Nagisa. Nem bírta tovább, kitört belőle a sírás. Kirohant a barlangból.
Akagi csak elképedve állt ott. Miki törte meg a csendet:
-Nem azért mondom, haver, de most igaza van.- azzal Nagisa után rohant. Mikor Nagisa meglátta Mikit közeledni, megtörölte a szemét. Túl büszke volt ahhoz, hogy sírni lássák.
-Minden rendben Nagisa? Ne foglalkozz Akagival, tudod milyen.- itt megpróbált megereszteni egy mosolyt Nagisa felé, de ez nem derítette jobb kedvre Nagisát.
Nem sokkal később, mikor Nagisa kicsit lenyugodott Akagi ballagott ki a barlangból. Nagisa felé közeledett.
-Nagisa szeretnék elné…- itt azonban Nagisa közbevágott.
-Miki, azt hiszem mennünk kell, ööö…., mert … rég nem láttam Midorit- találta meg a megfelelő kifogást Nagisa.
-Induljunk!
-Nagisa, ne csináld már ezt!- mondta Akagi.
-Te szoltál Miki? Vagy csak a fülem sistergett??
-Figyelj Nagisa- mondta kelletlenül Miki- szerintem nem kéne ezt csinálnod!
-Akkor maradj itt a remek barátoddal, Miki!- felelte Nagisa gúnyosan és elindult le a szirtről.