-Csak úgy .Semmi különös.De..mit csináljunk Midorival ?-nézett a lány a földre.
-Elvisszük Hikaruhoz.Istenem...Hogy mondjuk meg neki ?-kérdezte Akagi szomorúan.
-Hikaru?
-Jaj,bocsáss meg.Te még nem ismered.Ő a vőlegénye volt. Bár Hikaru sokszor kacsingatott más felé is, nagyon szerette Emoridot.Nem akarta ,hogy elvállalja ezt a munkát...-Akagi felemelte Emoridot,és Midori hátára fektette.Ö pedig felült Kovura,és intett üljön mögé Shuyamin.
-Akárhogy is keresnénk már nem találnánk meg a gyilkost.Mindig ezt csinálják.Mire az ember feleszmél,már kámforrá váltak.És az a legszomorúbb,hogy akárhogyan is találgatunk,nem tudunk fényt deríteni a módszerükre.
-Mhmü.-Nagisa csak ennyire volt képes.Nagyon megviselte Emorido halála.És mi lesz majd ezzel a Hikaruval ?
Miközben utaztak.Nagisa szemeiből potyogtak a könnyek.Mivel Akagi mögött ült, a fiú nem láthatta a lány arcát.És ugyanígy Nagisa sem láthatta,hogy Akagi tekintete is elhomályosodik.Az idő nagyon lassan telt.Mintha valaki megállította volna.egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre feltűnt egy tisztás.Akagiék leszállásra készültek.A magasból jól kirajzolódott a sötétség ellenére is, egy macska -fej formájú alakzat a földbe vésve.Ez jelezte Emorido falujának bejáratát.Akagi a macska világító szeméhez lépett,ami valami furcsa kőböl volt,és háromszor elforgatta.A macska "szája" kinyílt,s egy lépcsőhöz jutottak.Lassan lépkedve lementek,s a fémajtó, hangosan bezárult mögöttük.A hosszú lépcső végén egy egész földalatti falu tárult a szemük elé.Két éjeliőr szerű alak tartott feléjük.
Ember formályuk volt,de macskafülük és farkuk volt.
-Mi járatbam Akagi úrfi ? -kérdezte az egyik.
-Szomorú hírt kell hoznunk Hikarunak.Emoridot....megölték.-A macskaemberek összerezzentek,de nem szóltak semmit a hírhez,hanem Shuyaminra néztek.
-És ő kicsoda ? Sajnálom úrfi,de meg kell motoznunk.-Nagisa összerezzent.
-Semmi szükség rá, elhiheted őr ! Ő velem van , és megbízhatsz benne.-a macskaőr még egyszer végignézet Shuyaminon, és átengedte őket.
A másik őr pedig elvezette őket Hikaru házához.