94.Egy szép délután 1.

Nagisa kilépett a házból...A levegő virágillatú volt..A Nap sütött,s tikkasztó hőség lepte el az egész várost.....Pontosan olyan nap volt,amilyennek azt Nagisa elképzelte...az utolsó tanítási nap.. Holnap lesz a hegedűverseny..de arról ő már lekésett...hiszen egész héten betegesedett.Még a kezébe sem vette a hangszert...kár..pedig hogy vágyott erre...De már mindegy..az ő életének megváltozott a célja..s ezzel az összes álma szertefoszlott....neki most az a feladata,hogy megtalálja Fujkeidot.ÉS ezt meg is fogja tenni!
Végre elért egy olyan helyre ,ahol senkit sem látott...A régi óvodája mellett,egy parkban...Néhol ,elszórtan ült egy-két ember az árnyékban menedéket keresve a tűző nap elől...A lány elsétált egy terebélyes fáig....s mégegyszer körülnézett,majd a gyűrűjét lassan lehúzta.....
Megint érezte azt a kellemes ,hűvös fuvallatot,mely végigjárta a testét.Mikor kinyitotta a szemét,a barlangban találta magát...Az Akagival töltött idők szinte egyetlen színhelyén...
Egyedül Mayát volt otthon..Éppen mosott.
-Szia Nagisa ! A fiúk rámhagyták a mosást..azt mondták, ők elmennek bevásárolni az útra ...
-Szép..mondhatom..Mi meg végezzük a piszkos munkát amíg ők a pénzt költik ?? De...tudod mit? Van egy ötletem ! Ha végeztünk a mosással,elmehetnénk mi is vásárolni !
-De hát hová? HA összefutunk velük...
-Nyugodj meg...olyan helyre megyünk, ahol nem futhatunk össze velük.-s Nagisa széles mosollyal az arcán nekikezdett a mosásnak .
Délfelé értek haza Akagiék..Addigra már az összes ruha tisztán száradt kinn a napon..
-Szép munkát végeztetek lányok ! -dicsérte meg őket Akagi..
-Igen...főleg,te aranykezű Mayácska...-kezdte el Miki napi udvarlását.
-Jaj..ne...Könyörgöm..csak ezt ne...-nyögött fel Maya,aki már a halálán volt Miki szövegeitől..
-Na és ,hogy sikerült a vásárlás ?? -kérdezte Nagisa,mert nem sok csomagot látott Akaginál..Miki persze tele volt velük..majd' megszakadt..
-Hát...az az igazság,hogy rettentő drága az ennivaló...abból nem vettünk szinte semmit...
-Hm....Akagi...Figyelj csak...mi lenne,ha én és Maya elugranánk az én világomba egy kis kajáért...tudod..ott olcsóbbak..egy aranyért rengeteget kapsz.
-Hát oké,de akkor én is megyek ! - mondta Akagi ,széles vigyorral.
-Na neeee....-így Nagisa.
-Most mé' ne ? Mi bajod velem ? Még mindig durcáskodsz?
-Hát nem az..csak...-próbálta Nagisa...Egyáltalán nem haragudott már Akagira...Arra nem lett volna képes...de elhatározta,hogy amikor csak tudja, kerülni fogja a fiút..Így szépen lassan majd csak elhalványulnak érzései..és majd ha úgy néz Akagira,mint puszta barátra,újból olyanok lehetnek ,mint régen...
Ekkor MAya kezdte kicsit sem átlátszó tervét.
-Jaj...tudjátok nekem nagyon fáj a fejem...Ne haragudj Nagisa...de én így nem tudok menni...Majd Miki vigyáz rám..
Miki ebben a pillanatban fülig vörösödött,és lágy hangon így szólt :
-Oh,Maya....Vigyázok rád..nyugodj meg..meggyógyítalak...
Ekkor már Nagisa és Akagi kint volt a szirten.Akagi ugyanis kiráncigálta a lányt.
Nagisa már épp próbálta volna leszidni Akagit,mikor az így szólt:
-Nagisa! Hagyjuk őket....és nyugodj meg...előttünk áll egy szép kis délután . - mondta Akagi kajánul vigyorogva.- ráadásul tudod...ők ketten...had legyen nekik is egy szép napjuk..Mikinek nagyon tetszik Maya...
-Hát...jó. -egyezett bele Nagisa .-de akkor...kénytelen leszek téged átvarázsolni 21.századi emberré !