101.Banditák kezében

Bár Maya még mindig maga alatt volt,és nem is evett semmit,sőt már fizikai tünetei is voltak a fájdalmának,úgy határoztak elindulnak .Akagi mondta,hogy elhalaszthatják az indulást vagy elfogadják Maya döntését ha nem szeretne a továbbiakban velük tartani.De a lány tarthatatlan volt.A temetés óta csak annyit mondott: „Fujkeidonak meg kell fizetnie a bűneiért.nem hátrálok meg!”
Így hát egy hűvös ,nyirkos hajnalon útnak indult a gyászos kis csapat.
Nagisa utoljára nézett rá a barlangra, a szirtre,majd fájdalmas arckifejezéssel megfogta csomagjait,s elindult lefelé.A fű nyirkos és csúszós volt,a levegőben a virágpor és eső illata keveredett..
Akagi Kovut és Midorit felpakolta csomagokkal, és egy utolsó pillantást vetve eddigi életébnek egyetlen lakóhelyére, elindult.
Már jó pár órája ballagtak az úton,de senki sem szólt egy szót sem.
Délfelé egy tisztásra értek ,amely a Koshinku erdő közepén terült el.
-Remek,már fél úton járunk a legközelebbi faluig,ahol Fujkeido fiatal korában járt a mondák szerint.-mondta Akagi –üljünk le,és ebédeljünk meg !
Mindenki leült Akagi mellé. Már jobb hangulatban voltak, mert Maya elfogadta, hogy Yumi már nem él, de tudta, hogy a szívében mindig vele lesz. Miki természetesen Maya mellé ült le. Akagi és Nagisa kicsit elhúzódott tőlük. Miki jó hatással volt a lányra. Az utóbbi időben Miki nagyon sokat segített Mayának és mindig mellette volt, bár Maya tiltakozott, de látszott rajta örül a fiú közelségének.
Akagi nyugtalan volt.
-Úgy érzem valaki figyel bennünket!- mondta Akagi.
Ekkor hirtelen a bokrok közül több férfi is rájuk tört megzavarva békés lakomájukat.
Az egyik bőrruhát viselő ,félszemű férfi épp a fáról ugrott le egy kötéllel,s valamit odakiáltott a többinek,idegen nyelven.Mire a többiek bekerítették a csapatot. Csapdába estek, nem volt kiút. Tíz kard szegeződött a torkuknak.
A félszemű férfi előre lépett.
-Kémek! Megint itt vagytok! Most nem ússzátok meg egy figyelmeztetéssel…Vigyétek őket az úrnő elé!