102. Akagi megmentése …

-Mit csináltok, bolondok?-szólalt meg egy női hang a fák lombjai közül. A távolban egy alak körvonalai bontakoztak ki. Hamar átszökkent egy másik, a hozzájuk leközelebb eső fa ágára. És a négy „idegen” legnagyobb meglepetésére egy kecses mozdulattal elrugaszkodott a fától, majd a levegőben egy gyönyörű szaltókat bemutatva Akagi előtt landolt. Jól végigmérte a fiút.
Akagi szintén.A nő,azaz lány annyi idős lehetett mint Akagi.Hosszú fekete haja lófarokba kötve díszelgett kecses kis pofikáján.Magabiztos tartással állt,szögegyenesen.Megleheteősen csinos volt.egy rövid bőrszoknyát viselt,bőr felsővel.Bőr csizmával.
-Üdvözöllek az Erdőmben szép fiú !-nézett csábos tekintettel a meglepődött fiúra.
-SZÉP FIÚ? Ki vagy te kisanyám? –pattant fel Nagisa.
-Hogy hívtál? Ki vagy te ennek a hercegnek, tán a barátnője…? Nem illesz hozzá, ő helyes, te meg pfuuu..- azzal gúnyosan elkezdett kacagni. A szolgái követték.
Nagisa számára az előbb még ijesztő banditák, most inkább egy csapat birkára emlékeztették.
-Miii..izé..dehogy, soha! És mi az, hogy ő helyes, én meg nem! Hát nézz már rá a bárgyú képére!!- fortyogott Nagisa.
-Kösz, Nagisa! Igazán kedves vagy!- mondta Akagi.
-Jaaaaaaaj, nem úgy értettem, hanem úgy, hogy ez a …
-Hát, hogy kicsi lány?- vágott közbe a nő.- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy tetszik neked ez a szépfiú! De nem érdekel…- azzal odalépett Akagi elé.- Most velem jössz, hercegem! Hozzátok! A többiekre pedig ügyeljetek nehogy utánunk jöjjenek! Egy óra múlva már elengedhetitek.
Azzal távoztak. Egy óra múlva eltűntek a katonák is, de nem vették észre, hogy a többiek követik őket. Kb. 15 percet gyalogolhattak, mire egy tisztásra értek. A tisztást húsz fákra épülő kunyhó vette körül. Középen tábortűz lobogott, és őrök álltak mindenütt.
Nagisa nem törődött a több mint harminc emberrel, bátran lépett elő.
-Mit akarsz itt?- kérdezte az egyik.
-Netán, baj, hogy itt vagyok ?! Szegény Akagival ki tudja mit művelt az a rámenős nőci? Ne húzzatok fel,mert baj lesz!
-Hahahahh –kacagtak fel az őrök.Nagisának nem kellett több,rettentően feszült volt a fiú miatt.Felemelte két karját,s egy jól irányzott mozdulattal lecsapott a két őrre,akik ájultan estek össze a tarkójukra mért csapástól.A többiek meg inkább észre sem vették a dolgot…Nem szerettek volna afelbőszült lány útjába állni.
-Na?Hol találom azt a piócát ? –kérdezte Nagisa felemelt hangon.
Egy gyerek futott elé.
-Néni,ne tessék bántani !.Asuka úrnőre gondol?-kérdezte a kisfiú.
-Háh!Szóval Asuka a suka neve ! Jólvan.Hol találom? Nem bántalak ne aggódj.
-Ott ! –s azzal rámutatott a legnagyobb kunyhóra a fák tetején.
-Áh..gondolhattam volna.-mormogta a lány,s gyorsan a fához rohant,majd felmászott a kötélen,s berontott az ajtón.
-Akagi! Nem esett bajod? Úgy aggódtam.-törte fel az ajtót.De ami a szeme elé tárult,attól még a lélegzete is elállt.Az ágak közt egy gyönyörűen kialakított palota állt…s a közepén pedig egy díványszerű ágy,rajta Akagi,szemben Asukával aki épp szőlőt rakott a szájába,s végigsímította az arcát.Mikor Akagi meglátta Nagisát,a szőlő a torkára ment,s köhögve ült fel.
-A…Akagi! És én még érted aggódtam…hát…Tudod mit? Jó étvágyat!-s azzal már nyúlt is az ajtóhoz,hogy becsapja azt..csak az éppen már a földön volt az előbbi akciója miatt.
Még hallotta maga mögött Asuka kéjes kacagását.”Milyen egy érdekes kislány…”
-Te meg javítsd meg az ajtód ha kell!-s ahogy jött,úgy le is mászott a kötélen.Lenn Miki és Maya kikerekedett szemekel nézett a lányra.
-Nagisa mi történt?- kérdezte Maya.- És hol van Akagi?
-Ki??Óóóóó, hát ő nagyon jól szórakozik. Nem kell itt senkit megmenteni! – Nagisa a dühől fel tudott volna robbanni.- Menjünk!
-De, Nagisa…Nem hagyhatjuk itt Aaaaaaa…..- próbálkozott Miki, de Nagisa olyan szúrósan nézett rá, hogy elhallgatott.- Hááát, persze! Mért ne hagyhatnánk itt!