105. Watasaka átka

-Mennünk kéne tovább,mert már két napja megyünk,de semmit nem találtunk Fujkeidoról.Egyáltalán hová megyünk ? -kérdezte Miki Akagitól,útban egy falu felé.
-Watasaka falujába megyünk,ahol a bölcs Ukita lakik.Azt beszélik kilencvenkilenc éves,és személyesen ismerte Fujkeidot,de a bölcs kilétét homály fedi.-magyarázta a fiú.
Ahogy haladtak észak felé,egyre nagyobb hegyek tornyosultak a fejük fölé,s a levegő is sokkal hűvösebbé vált..
Délkörül végre elérték Watasaka falujának falait ,de döbbenten vették észre,hogy a falu utcái teljesen kihaltak.Már tíz perce gyalogoltak,mikor megláttak egy kisfiút,aki egy cseresznyefa alatt üldögélt egy kiskutyával,s a földbe rajzolt.Ezüstszínű haja arcába lógott,így nem láthatták,hogy a fiúnak fogak helyett agyarai nőttek.Mikor Akagi odalépett hozzá,s megszólította, meglepetten ugrott hátra a gyermek válaszára.
-Hogy mért nincs senki az utcán ? -kérdezett vissza a fiú halkan,némán somolyogva...
Akagi bólintott.
-Mert ma van Ezüsthold napja. Minden hó ezen napján átváltozunk ,mert el lettünk átkozva...a falvunk hatalmas bűne miatt.
-Dehát mi az a bűn ? -kérdezte Nagisa.
A fiú viszont válasz helyett felkelt,intett a kutyának,s elindult a ház felé,de mielőtt belépett volna,hátranézett:
-Ne keressétek a bajt .Menjetek innen mielőtt lenyugszik a Nap ! -s azzal ajtót nyitott.
-Várj! Mi ...- kezdte el Miki.
-Tudom.Utaka-senseit keresitek..de menjetek,amíg tudtok,őt ne keressétek ! -s azzal a fiú becsapta maga mögött az ajtót.
Mayáék zavartan néztek össze.
-Mit jelentsen ez ?-kérdezte a lány.
-Nem tudom,de nagyon gyanús ez nekem.-mondta Miki.
-Hát,ha ő óvatosságra intett is,nem hátrálunk meg.Most már egyre inkább érdekel,hogy mi folyik itt ! -mondta Akagi.