110. Eltévedtem !

-Akagi ! FORDULJ MÁR EEEEEEEEL ! -sikította Nagisa, akinek szétázott a ruhája,s most az egész rátapadt a testére.Akagi szemei kimerevedtek ,fülig pirult, majd zavarában köhécselni kezdett.
-Öhm..izé...-motyogta,szemét még mindig Nagisán tartva.
-AKAGI !!! -s azzal püfölni kezdte a fiút, s egy pofonra emelte kezét. -te perverz ! MIT LESEEEL? -Akagi azonban félreugrott,s egy nagy lépéssel kimászott a vízpartra,majd lenézően tekintett a csurom vizes lányra.
-Jaj Nagisa.Hagyd már abba.Nekem lenne min megsértődnöm.Tudod...nem érdekelsz.Mert csak egy hisztis kislány vagy. És még nem is beszéltünk arról a bizonyos szemét szóról..szóval ezt mondtad ? És én még azt hittem ,hogy .... áh,tudod mit? Nem érdekes.
-megfordult,majd elindult az öreg háza felé.
Nagisa pedig állt a vízben, lemerevedve mint egy kőszobor, s az imént hallott szavak úgy mardosták a szívét, hogy úgy érezte belehal.Még állt egy darabig vízbe meredő tekintettel,majd ő is kikecmergett a partra,s elindult az erdő felé ,ellenkező irányba, mint kellett volna.
"Nem érdekel, hogy hideg van " -de közben vacogott,mert a szél fújta az átázott,csöpögő ruháját.- nem érdekel semmi...motyogta magában,s forró könnycseppek gördültek le az arcán,majd a száján megtelepedtek, s a sós víz íze érződött a száján."Mért nem merem neki elmondani? Mért nem bírom kimondani? csak egy szó : "szeretlek"..most mindent elrontottam." Maga sem tudta merre megy,csak ment, be az erdőbe.Nem érzett félelmet,pedig az erdő egyre sötétedett ...A füle zúgott, a végtagjai remegtek... már egy jó ideje mehetett, mikor elért egy kisebb sziklához,s leült rá..Legalább egy óráig üldögélt ott, vacogva, de nem ment volna vissza Akagiékhoz..Nem bírt volna a fiúval találkozni.Nagisa ugyan nem tudta mennyi idő telt el, de eszébe jutottak a többiek..
"Már biztosan keresnek..el kéne indulnom..na de.............................merre ? "-nézett körbe.