Sötétben is világos

Nagisa már egy fél órája kóborolt a sötét erdőben,mikor az eső is eleredt."Hogy lehettem ennyire buta...nem jegyeztem meg merre jöttem,és most itt maradok..egyedül.." vacogott a hidegtől.Rettentően kétségbeesett,s a jéghideg széltől már nem is érezte a lábait,amire a vizes ruha tapadt ,csak ment,ment,hátha kiér az erdőből.A szél süvített, az eső csapdosta a fák leveleit,a hideg pedig dermesztően hatott Nagisára.Egy magas fát pillantott meg nem messze tőle,azonnal odafutott,s felmászott rá,hátha onnan jobban látja a terepet.Körül nézett.A hegy ott volt az erdő mentén...de ez sajnos nem sokat segített neki.Csak azt tudta meg,hogy valahol a falu határán van.Odafutott a hegy szikláihoz,ahol egy repedéket talált,ami egy barlangba vezetett.Lassan felkapaszkodott,és bemászott a résen.De ekkor megcsúszott, s a kezét elvégta az éles kő, s vérezni kezdett.
"Itt meghúzhatom magam,amíg elmúlik a vihar."És igaz,sötét volt az egész barlang,s félt is,de meghúzódott egy szikla tövében.Vacogva kuporodott össze a félelemtől és a hidegtől, a gyűrűjét szorongatva, ami most kékesfehéren világított."Félnek...Akagiék féltenek engem...annyira ostoba vagyok..mért kellett nekem elrohannom?"Nagisa addig remegett,könnyezett,míg nem a nagy ijedségben és fáradságában el nem aludt.Éjfél tájt valaki motoszkálni kezdett a barlang lábánál,s Nagisa gyűrűje rezegni kezdett.A lány hirtelen kapta fel a fejét.
-Ki van itt ? -kiáltotta. Ám válasz nem jött. Valaki belépett a barlangba.Nagisa hátrálni kezdett, s hangosan felzokogott, mikor valaki megérintette a testét,s megragadta karjait.
-Nagisa? -kérdezte egy ismerős ,kedves hang.
-A...Akagi ! -dadogta Nagisa,s kitapogatta a fiú arcát,aki beleremegett az érintésbe -Akagi..... te vagy az... !- s meg akarta ölelni ,de a fiú ekkor hangosan kiabálni kezdett.
-Hogy lehetsz ennyire buta és ostoba ? Mért rohantál el? Nem lehetsz ennyire felelőtlen.Mindenki téged keres ! Ha valami nem tetszik nem az a megoldás ,hogy elfutsz ! Igen, hülyeség volt tőlem, hogy magammal rántottalak a vízbe..na de ezért...
-HÁT NEM ÉRTED ? Hogy lehetsz ennyire...-és itt kitört Nagisából a sírás.- nem érdekelt a víz ,nem érdekelt engem semmi...de az....amit mondtál,hogy ....hogy...-mondta szaggatottan,mert közben sírt.- hogy nem érdekellek és ,hogy ..tudod.....hogy hisztis vagyok.És tényleg igazad van, mert hazudtam is..neked...én...hazudtam..............ne haragudj..nem azt mondtam, hogy szemét....nem...hanem................hogy szeretlek.-de ekkor hirtelen abbahagyta a beszédet, mert a fiú szorosan magához rántotta,és átölelte.Nagisa pedig csak állt, nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
-Én is szeretlek. -mondta ki Akagi.

Tina.O

Válasz  Info