114.Utaka mesél

Benn ültek Utaka házában,teát kortyolgatva,egymás mellett ülve az apó székecskéken.Az öreg mosolyogva nézett rájuk..
-Nagyon jól mutattok így együtt.Milyen kár,hogy nem jöttetek rá az érzelmeitekre régebben....milyen kár....-motyogott magában.
- Utaka ! Már egy hete itt vagyunk,és nem jutottunk előrébb semmivel.Itt tartasz minket,de nem mondod meg mért...ideje lesz,hogy elmondjuk miért járjuk az országot.A célunk az,hogy Fujkeidot megtaláljuk...hogy aztán letaszíthassuk őt a trónról.Mindent tudni szeretnénk amit tudsz.Kérlek mesélj nekünk róla,úgy hallottuk,te segíthetsz nekünk! -az öreg arca összerándult mikor a nevet kimondta Akagi....de egy mély levegőt véve ennyit mondott:
-Ne keressétek őt..még senki sem járt jól aki a nyomába szegődött ! Higgyetek nekem...én is megjártam...én is.....-mormogott megint az öreg.
-Hogyan ? -csúszott ki Nagisa szájából a meggondolatlan szó.Nem gondolt arra,hogy ezzel az öregben mély és fájó sebekre tapinthat rá.
-Ó,lányom..lányom....ne akard azt te tudni .Mert oly' szörnyű,oly' keserű az én történetem...Balgaságomért önző szívem nagy árat fizetett hajdanán.Lányom életét követelte az.-Nagisáék lemerevedve ültek zsámliaikon.
- Mondd kérlek Utaka ! Te láttad ŐT? Láttad Fujkeidot ? -faggatta Akagi .
-Láttam biza',s többet tudnék mesélni mint bárki e földön róla...de nem akarok néktek rosszat,menjetek hát haza..Otthonaitokba,s keljetek egybe,éljetek boldogan! De ne tudjátok szörnyű múltját ...ne keressétek a veszedelmet ! -mondta egészen felindulva az előtörő érzelmeitől.
-Kérünk bölcs Utaka! Mondd el amit tudsz,mert mi erre tettük fel életünket.Hány ezer életet ont még ki ez a gazember? Mi nem hagyjuk neki ,leszámolunk vele ! Vagy a segítségeddel,vagy nélküle.-jelentette ki szilárdan Akagi.Az öreg pedig elgondolkodott,majd lemondó arccal nézett a fiúra.
-Oly' balga vagy fiam,s oly' bátor is...legyen hát,látom makacs fejedből semmiképpen nem verhetem ki terved.Büszke vagyok rád....Segítek néked !Elmesélem az én történetem...az én,s Fujkeido történetét....