|
116.fejezet
2005.11.20. 00:35
 Egyedül ő
116.Egyedül ő .
A szobában mintha megfagyott volna a levegő, még a lélegzetük sem hallatszott, csak ahogy a kint süvítő szél verte a fákat,s ahogyan az esőcseppek kopogtak az ablakon.Akagi lemerevedve bámult bele a levegőbe, Nagisa a szájához kapott, Mayáék pedig mozdulatlanul bámultak bele az öregszemeibe,amik most zavarosak,s könnyesek voltak.Öreg kezével lassan megérintette rég elvesztett unokája kezét,s magához rántotta.Akaginál megtört a jég,s ő is átölelte nagyapját..Mikor szorosan átkarolta,képek villantak be neki.Olyan képek,amiket azelőtt már látott álmaiban,de reggelre már el is feledte őket.Egy nagy terem,ahol egy bácsival játszik.A nagyapjával.És egy asszony mosolyog mellette,Naoko asszony,az édesanyja..majd egy kislány közeleg feléjük,de őt homály fedi..nem látja az arcát.Akagi összerezzent.Az öreg könnyeivel küszködve szorongatta,s csak ennyi jött ki a torkán:
-Fiam...-mondta elcsukló hangon.Akagi még szorosabban ölelte át nagyapját,s szinte el sem hitte,hogy rátalált egyetlen élő rokonára.És ekkor nyilallt belé..Mi lehet akkor a többiekkel ? A húgával? És az anyjával..
-Utaka...azaz nagyapa ! És...mi van a ...-nem bírta kimondani..hogy a családjára gondol.Nem merte feltenni a kérdést,inkább leült Nagisa mellé,aki bíztatóan megfogta kezét,majd mélyen a szemeibe nézett,és már rögtön értette a fiú gondját.
-Utaka..kérlek meséld tovább a történetet ! -kérte Nagisa,mire az öreg megrázta a fejét, mintha csak el akarná űzni a fejében és a szívében kavargó gondolatokat,s visszaült helyére,megtörölve szemeit.-A történet....-lehelte maga elé a szavakat , mintha félne kimondani- a történet vége borzalmas...A fiú,akinek neve Fujimi Keido volt.Édesanyád első udvarlója ,bosszút esküdött,s elméje elborult.Elment a Sötétek Barlangjába,ahol a gonoszok uralma alá került,s Neve Fujkeido lett. A császárt és vele együtt családját, édesanyádat, és húgodat elpusztította. Apádnak épp csak arra maradt ideje, hogy megfelelő rejtekhelyet keressen nektek, de már nem tudott megvédeni titeket. Csak téged tudott megmenteni fiam ! Anyád és apád holttestét megtalálták.Bár a húgodat nem találták meg , lehetetlen,hogy túlélte volna.Édesapád a legjobb rejtekhelyet találta neked, egy másik világot ! Egy másik világban nevelkedtél fel,egészen addig ,amíg Fujkeido meg nem talált téged,és embereivel vissza nem hozatott ide.Meg akart ölni,de nem tudott .Mert te erősebb voltál alattvalóinál.De tudd fiam,hogy most is a nyomodban van ! Nem tudhatod hol,s mikor hallja beszéded, mikor látja mozdulataidat! Ezért légy óvatos édes fiam,egyetlen gyermekem...-s az öreg ,könnyezve ,s megrázkódtatva dőlt vissza ágyába.-ne haragudjatok...de alszom egyet,mert nagyon ki vagyok merülve.-és már aludt is.Nagyon rosszul nézett ki,hiszen rettentően kikészítette a vallomás.Akagi pedig lassan felállt,s a számára fenntartott szobába ment,egy élőhalottéhoz hasonló léptekkel.Nagisa azonnal felpattant,s utána ment,majd bezárta az ajtót.Most kettesben voltak a szobában.A fiú az ablakhoz állt,s fejét az ablakfélfájához döntötte.Nagisa lassan odalépett hozzá,át szerette volna ölelni,szorosan magához húzni,de nem tudta hogy reagálna rá,de mikor a fiú ránézett,érezte ,hogy igenis nagy szüksége van most rá.Ezért odabújt hozzá,s szorosan magához ölelte.A fiú ráhajtotta a fejét a lány vállára,s halkan ezt súgta a fülébe :
-Köszönöm...-elcsukló hangon- ..nagyon köszönöm,hogy itt vagy nekem ........
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
