|
120.fejezet
2006.01.19. 20:03
120. Újabb álca
Nagisa már három órája ült Midori hátán és utazott nyugat felé, hiszen az a hír terjengett, Fujkeido palotája valamerre arra van.Agyában zűrzavaros kérdések és gondolatok szálltak. A Nap már fenn járt az égen, és tikkasztóan sütött, mégis hideg volt, hiszen a magasban repültek.Nem volt benne biztos,hogy ez a helyes út, de érezte, hogy erre kell mennie..Bár az agya arra késztette,hogy forduljon vissza, de a szíve -ami eddig még soha nem csapta be- azt súgta, tényleg nyugat felé kell menni.Már dél volt , mikor meglátott egy kis falut, ahol nagy nyüzsgéssel az emberek épp a piacon rakodták ki áruikat.Nagisa úgy gondolta,tovább kéne menni,de a gyomra már elég hangosan korgott, ezért inkább keresett egy árnyékos helyet a piac mellett,s leszállt.
-Legalább te is pihensz egy kicsit , Midori ! - s azzal megsimogatta az állat fejét, aki hálás szemekkel nyugtázta, hogy végre pihenhet.Nagisa felkapta kis batyuját, amiben a pénze volt ,és elindult a piac felé. A piaci árusok millió portékáit kínálva kiabáltak : "Tessék, tessék, finom Domburi, a mai ajánlatunk ! Nagisának se kellett több. Imádta a domburit...ami sertés-, vagy szárnyas húsból és tojásból készült, zöldségfélékkel ízesített rizsétel. otthon ,ha tehette mindig ezt evett ebédre.A lány korgó gyomorral kereste a kiabáló hang tulajdonosát, vajon hol lehet a szálló, ahol ilyen finomságokat lehet enni.
Rengeteg árus mellett haladt el, sok -sok színes papírsárkányt , gyümölcsöket és halalt áruló kofa mellett, mire végre megtalálta a kis ,lepukkant étkezdét.Egy rozoga faajtó tárult a szemei elé, amelyen napi ajánlatuk volt kiírva..
-Hm...nézzük csak..-olvasta hangosan Nagisa- Sukiyaki, Mochi, hm...ezek nagyon drágák - dülledtek ki a szemei .@_@^
-Mit mondtál kiscsillagom ???!!! -rikácsolta egy vén hang, de a tulajdonosa sehol nem látszott.- Ugye nem az ételem áraival van problémád ?
-De..ő..kérem..hol van ? -kérdezte Nagisa, mire valaki megkocogtatta a lábát, s ekkor vette észre az apró nénikét ,aki dühös ,szürke szemeit villogtatva nézett a lányra.
-Jaj, hát természetesen nem azzal van problémám..biztos csak rosszul hallotta ! -legyintett a lány.
-Remélem is -mormogott a nénike. -na jöjjön utánam kisasszony...s azzal betipegett az étkezdébe, a lány pedig félve követte."komolyan mondom, ez rosszabb, mintha egy csatatérre mennék"-gondolta magában a lány, mikor belépett a rozoga házba. A részeg férfiak az asztalokra dőlve bűzlöttek az alkohol szagától,és felismerhetetlen dallamokat énekeltek.A felszolgálólánykák nem kis dekoltázsukkal rohangásztak az asztalok között, egy-egy lány a férfiak ölében ült....
-Nénike ! Mondd csak! Ez a te vendéglátó helységed? -állította meg Nagisa az idős hölgyet, aki felháborodva nézett rá.
-Már,hogy lenne? Ez egy fertő..gyere csak utánam..-s azzal vitte a lányt magával, terelgetve a nála jóval nagyobb fa, furcsa tekergő mintákkal átszőtt botjával, mígnem egy kis ajtóhoz értek.A nénike elővett egy rongyos batyut, majd egy kis ezüst színű port, amit a levegőbe fújva szórt ki,és furcsa, összefüggéstelen szavakat mormogott, majd háromszor rávert botjával az ajtóra, ami kinyílt.Nagisa azt hitte ennél nagyobb meglepetés már nem is érheti a vén lánnyal kapcsolatban, de tévedett.Az ajtó hirtelen nagyra nőtt, s egy gyönyörű vendéglő tárult a szemei elé, ahol csupa vidám, tisztességesnek látszó ember evett,és hallgatták a gésák énekét.Nagisa csodálkozva, leeső állal lépett be a helyre, ahol finom ételek illata fogta meg orrát, majd hálásan a nénikére nézett.
-Köszönöm,hogy elhozott ide ! -mosolygott rá bájosan, mire a vén lánynak is meglágyult a szíve,s ráncos arcán egy kis mosoly bujkált, vette észre Nagisa.
-Hát ide csak különleges személyek jöhetnek be..akiknek én megengedem.De te vagy Nagisa.Nemde? Tudtam,hogy jönni fogsz lányom...-mondta a nénike.
-Tudtaaa? Dehát honnét ? -kérdezte Nagisa nagy, kerek szemekkel.
-óh, hát a magam fajta vén öregasszonyoknak már nem lehet jó a megérzésük? Óh, ezek a mai fiatalok..-hangzott el a Nagisa számára már oly sokszor hallott mondat...^^
Nagisa már épp beteremtette a domburiát,és a nénikével beszélgetett, mikor az ajtó kicsapódott, és egy katona rontott az étterembe. Fujkeido harcosa volt, legalábbis a maszkjából ítélve erre lehetett következtetni.Nagisának csak ekkor tűnt fel, hogy a vendéglőben egy harcost sem talált, talán nem véletlen.Gyorsan a kardjához kapott, majd reflexszerűen felpattant, de a nénike egy fiatalt megszégyenítő erővel ültette le, s erőteljes léptekkel a katonához lépett.
-Mit akar itt uram ? Az én vendéglőmben nem látok vendégül egy Fujkeido csatlóst sem. -az emberek összerezzentek..Nagisa már megszokta, hogy útja során egyre több olyan emberrel találkozik, aki ki meri mondani Fujkeido nevét..de ezek az emberek mind, egytől egyig kapcsolatban álltak vele egyszer, régen.Ezek szerint a nénike is.-gondolta Nagisa,és kezét még mindig a karon tartva ,készenlétben állt a nénike mögött.
-Hölgyem...a nevem
Yureteiru Ranshin , de szeretnék itt megebédelni. -mondta a fickó, majd meghajolt .-éreztem kintről a finom illatot, és úgy látom ,ily' csodás helyre leltem, csak nem szalaszthatom el az alkalmat,hogy itt egyek !!! Nagisa még életében nem látott egy ilyen illedelmes fujkeido hívet..egy pillanatra el is bizonytalanodott, hogy a férfi valóban katona-e.A nénike is elég bizonytalannak tűnt, megszokta már, hogy az efféle katonákat elintézi különleges harci technikájával,de ilyen emberrel még ő sem találkozott.
-hát...-makogott az egyébként határozottságáról híres nénike.- nem bánom , egyen .De ha bármi problémát is okoz, azonnal távoznia kell! - engedte meg a nénike végül, hiszen egy gyengéje volt...a hiúság.Az pedig, aki a főztjét dicséri, ez esetben nem számít ki.....
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
