123.A természet hangjai

Ezúttal Nagisa nem aludt el, csak a szemeit érezte ólom nehézségűeknek. Kibújtak a fehér lepel alól, s a lány  végre megláthatta az alak arcát, szép, fiatal fiú volt…szőke ,hullámos tincsek hullottak alá a homlokáról. Barna szemei melegséget sugároztak .

-Hahó, leányzó ! –integetett a szeme előtt a fiú tréfásan – figyel rám kegyed ?

-Túlságosan is …. –motyogta magában Nagisa zavartan…

-Tessék ? –kacagott fel a fiú…-na mindegy…most már túl vagyunk a veszélyen …szeretnék veled beszélni…Én…szeretném legyőzni a sötétség urát..…és tudom, hogy TE segíthetsz nekem ebben .-Nagisa elképedve nézett a fiúra .. még hogy ő segítsen a fiúnak, nem inkább a fiú neki ? Hiszen ő a kiválasztott…Nagisa Mikudo .A legendás ..és legyőzhetetlen …(Nagisa agyában : -képek Nagisáról , az erőtől duzzadó istennőről-)

-Én ? Nocsak ..úgy beszélsz, mintha te lennél a kiválasztott. És még én segítsek neked. .köszönöm, inkább úgy fogalmaznék, nem tartok igényt a szolgálataidra. –mondta gőgösen a lány.

-Óh, nem tart szolgálataidra kegyed méltónak ?- kérdezte a fiú gúnyosan, de közben halvány mosoly ült ki arcára.- elnézést felség. –hajolt meg előtte.- akkor had mutassak valamit , hátha elhiszi, tudok én önnek mutatni hasznos dolgokat. Behunyta nagy, barna szemeit, s az arcán valami elszántság, valami földöntúli szenvedély jelent meg .Kezeit felemelte, s a fülére tette.

-Fülelj ! –mondta szinte suttogva a lánynak ..Hallgasd , mit mond a szél, a víz, a tűz !

„Ugyan már” mondta volna Nagisa, de a fiú elszántsága elbizonytalanította…becsukta tehát a szemét, és próbálta figyelni a hangokat…figyelt, de semmit nem hallott…

-Ne görcsölj ..csak lazán ..van időnk .-mondta a fiú.

Nagisa úgy tett. Ellazította izmait, s hagyta, hogy a friss szellő átjárja testét,s ekkor valami melegség öntötte el, ugyanakkor kirázta a hideg…és hallotta…először csak halkan, majd tisztán hallotta, hogy a szélnek van hangja . .nem látja, de hallja…és értette is ,hogy mit mond.Ám mikor kinyitotta a szemeit, mindent elfelejtett.

-Miért…miért van ez ? –kérdezte a fiútól…-elfelejtettem pedig ..tudom, hogy hallottam ..miért ? –nézett a fiúra, aki melegen mosolygott rá…

-Nem kell emlékezned rá mit mondott, a lényeg, hogy érezd ..amit mondott, megértetted…ezért ha döntésre kerül a sor, tudni fogod mit kell tenned ! Tanultál ..tanultál a széltől…mikor eljön az idő, érteni fogod amit mondott, és emlékezni fogsz .-Nagisa zavartan mosolygott vissza a fiúra..

-Értem…-bólintott.- azaz nem –kacagott fel –de azt hiszem érteni fogom egyszer ..ezt érzem.

-Hát jó ..szóval akkor hercegnő…elfogadja a segítségemet ? –hajolt meg a fiú előtte .De miért is hívja hercegnőnek? Biztosan az udvariassága miatt.

-Nem tudom .. –tűnődött el Nagisa őszintén. – hadsereget kell toboroznom…ebben segíthet…

-Rendben hercegnőm –hajolt meg Nagisa előtt a férfi…és ekkor Nagisa szíve nagyot dobbant, de még maga sem tudta miért.