1.fejezet

A Kabayashi Zeneművészeti Iskola udvarán egy csapat diák nyüzsgött.Éppen tesi órájuk volt .
Átlagos diákok,átlagos napon.Ám ez a nap csak átlagosnak tűnt.
Nagisa Mikudó számára ez volt élete legmeghatározóbb napja.
De térjünk csak vissza a csapat diákra. A tanulók épp röplabdáztak.Ugyanis azonkívűl,hogy Japánban ez az iskola volt a legjobb zeneművészeti suli,a röpi csapata is nagyon híres volt. A 9.a osztályban mindenki nagyon jól játtszott. Kivéve Nagisát. Nem mintha nem lett volna tökéletes alkata hozzá, sőt nagyon is csinos lány volt.Anzonban a gondolatai és a szíve nem éppen a sport felé húzták .
Ma is szokásához híven ült a padon, és Japán legendákat olvasgatott.. Érezte, hogy van valami igazság abban, hogy volt valaha egy másik hely, világ, talán más lényekkel.
Hazafelé arra lett figyelmes, hogy valaki fut utána. Hátranézett, és Kaji volt mögötte, a suli legmachóbb pasija...(bishounek :D )
- Szia Gisácska ! Hogy ityeg a fityeg ?- Nagisa nagyon meglepődött. Az összes lány Kajiért sápítozott,mindenki oda volt érte.
Na de ,hogy pont hozzá szóljon ???!
-Öö.kösz.jól.DE NE HÍVJ GISÁCSKÁNAK !!!!!! És te ?
-Jó,jó.Csigavér... Amúgy én is jól lennék, ha lenne kedved eljönni velem röpizni du.
-Hogy ÉN ?!! Bocs,de rühellek röpizni. Keress valaki mást.- mondta flegmán .
-Hát az kár. Na cső ! - Azzal továbbment a fiú.
Nagisa nem volt mindig ilyen útálatos.Csak akárhányszor találkozott ezzel a fiúval, felhúzta magát. Kaji ugyanis nagyon beképzelt srtác volt. Mindig csak megalázott mindenkit.
Nagisa gondolataiba merülve észre sem vette, hogy már otthon van. Megebédelt, és az ebéd utáni sétának indult kutyusával, Max-el.
Egy erdő mellett sétáltak. A madarak csiripeltek, a fák leveleit megborzolta a szél. Tökéletes nyugalom, pihenés.-gondolta Nagisa.Végre egy kis kikapcsolódás, a suli után.
Ekkor azonban  egy macska ugrott le a fáról. Max pedig utána.
-Max, Max, ne !!! - Max azonban már ki is rántotta Nagisa kezéből a pórázt ,és rohant be az erdőbe.
Nagisa meg utána.
Mikor már lejárta a lábát, egy érdekes helyre ért. Itt már nem hallotta a madarakat. A fák se zúgtak.
Itt a növények gyönyörű színekben pompáztak. Max pedig előugrott egy bokorból, a macskával együtt.
- Max, hol voltál, és ki ez a cica? Hogyhogy nem bántod? -Csodálkozott a lány...
Ez a cica, pont olyan, mint abban a legendában az átjáró őrzője ... De hisz ez egy.... ÁTJÁRÓ !
Tudtam,tudtam,h létezik !!! -sikítozott a lány örömében .
A legenda egy titkos átjáróról szól,egy erdő közepén. .. De oda csak az léphet be, akit a macska átenged, és megmutatja neki az utat. Engem miért engedett ide ??? A két fa közt kell átmenni.Gyere Max!Átmegyünk.- szólalt meg határozottan, s azzal átlépett a két fa közt.