Átlépett a két fa köz. A szíve majd kiugrott a helyéről ! Vajon most mi lesz ? Hová jut ? Behunyta a szemét. Érezte, ahogy a szél belekap a hajába. A hátán végigfutott a hideg. Kinyitotta a szemét. Egy tisztáson találta magát. A tisztás egy erdővel volt körülvéve. Olyan volt, mint a saját otthoni világukban, csak a természet itt még érintetlennek tűnt. Még a levegő illata is más volt. Ám ennél volt egy még feltűnőbb, jelentőségteljesebb dolog. A hangok, amelyek az erdő felől szivárogtak, nem éppen nyugtató és vidám hangok voltak . Eleve az egész világ nem olyannak tűnt, mint amilyennek Nagisa elképzelte. Sokkal inkább volt félelmetes és ijesztő. Max nyüszíteni kezdett. És a macska is eltűnt mellőle.
- hAJAJJ. Miért nyüszített Max ? Ez nem jelent valami jót !
Nagisa elindult az erdő felé. A lábai úgy reszkettek, mint a nyárfalevél. M.....Max, gyere utánam.... de Max nem akart, nyüszített, nem akart engedelmeskedni. Na jó ! Akkor egyedül megyek...és ...itthagylak-mondta nem éppen meggyőzően.
hatása viszont volt. Mert igaz, hogy Max csak egy kutya , de azért azt értette, hogy a gazdi elhúz, ha nem megy azonnal utána. Igy hát gyorsan oda szaladt Nagisához.
- Na. Ezt már szeretem. Jó kutya. Nagisa Mikudo... nem félsz. Menj tovább ! Gyerünk.-mondta magának.. Tovább is ment volna, de ekkor lépteket hallott. Még jobban reszketni kezdett. Leguggolt a földre, és magához szorította a nyivákoló macskát. Mostmár együtt remegtek. Nagisa bátor lány volt, de azok a szörnyű hangok az erdő felől megrémisztették. És nem is jogtalanul. A léptek egyre hangosabbá váltak, és egy fiú alakja rajzolódott ki a fák között. Egy fiú állt az erdő szélén. Nagisáról kb. 10 méterre. Sötétkékes hajú, sötétkék szemű, helyes fiú volt. Nagisát ez utóbbi tény némileg megnyugtatta.
A fiú 17 év körüli lehetett. Még a ruhája is kék volt. Harci ruhának tűnt. Száját egy szintén sötétkék kendő takarta el : Egy percre megtorpant.
Ez idő alatt Nagisa agyán az a gondlat futott végig, hogy ezt a fiút valahonnan ismeri.Egy újabb hang hallatszott az erdő felől, oroszlánüvöltéshez hasonló. Az ég pedig egy pillanatra elsötétült, és egy óriási sárkány repült át a feje fölött. Nagisa reszketett. A fiú fölnézett az égre, és
Nagisa felé kezdett futni. Nagisa a kezével eltakarta az arcát, összegömbölyödve
remegett.
-Nem bántalak, ne félj !De sietnünk kell...-szólalt meg a fiú meleg, bársonyos hangon, s azzal felkapta a lányt, és futott vele az erdő felé. A fiú kiáltott egyet :Kovu, hozd a kutyát !
Azzal egy kutyaszerű lény tűnt fel Max mellett, és összedugták a fejüket. Max elkezdte követni Kovut, aki pedig a gazdáját.Egy ideig rohant a lánnyal. Érdekes, Nagisa most érezte magát először biztonságban. Pedig semmit nem tudott erről a különös fiúról.
Megérkeztek egy forráshoz. Egy vízköpőből folyt a víz. Letette a lányt a szobor peremére.
- Mi a neved ? -kérdezte száraz hangon, de a szeme melegen sugárzott.
-Nagisa.
-Én Akagi vagyok. Figyelj, Nagisa. Most el kell mondanom valamit. De nagyon gyorsan.

folyt.köv.