-Mit kell elmondanod Akagi ? - Kérdezte Nagisa a fiútól.
-Azt,hogy itt egy komoly harc folyik.Nem maradhatsz itt .Nagyon veszélyes...ha az ellenség megtalál,megöl.Ha meg velünk maradnál...szóval hát az az igazság,hogy a harcosaim,a fiúk...
-Igen ???! - Kérdezte Nagisa türelmetlenül.
-Tehát a fiúk... itt CSAK férfiak harcolhatnak!Na meg egy lány csak elterelné a figyelmüket. a harcról.
-Hát kösz !!! -mondta durcásan Nagisa , bár Akagi utóbbi mondatát nem nagyon értette,de azért volt pár tippje,mit is akar ez jelenteni .
-Nagisa ! Én csak jót akarok ! Értsd meg ! Mihamarabb haza kell menned.
-Dehát miféle harc folyik itt?És miért?És te..-Itt Akagi félbeszakította.
-Az országunkat megszálló gonosz harcosait próbálljuk leverni.De elég a kérdésekből.-mondta ellenkezést nem tűrő hangon.
-Kovu gyere ! Szólt újra Akagi.Kovu már ott is termett.Nagisa csak most jött rá,hogy a vízköpű,egy Kovu féle lényt ábrázol,annyi különbséggel,hogy a vízköpőnek szárnyai is voltak.
-Ülj rá Nagisa !-mondta Akagi
-De hisz ő egy kutya ! - Ellenkezett Nagisa lepődötten.
-Nem,ő egy ... na mindegy.Ülj rá !
Nagisa nem akart vitatkozni,végülis Akagi a férfi,azzal ráült.
-Helyes ,akkor indulhatunk-és Akagi is ráült,csak Nagisa mögé,hogy le ne essen a lány.(Max leghátul "ült") - Kovu,fel !
hallattszott Akagitól.És amint ezt kimondta,Kovu szárnyakat növesztett,és repültek.Nagisa alig hitt a szemének ! Nagyon magasan voltak,de nem félt.Igaz életében nem repült,még repülőgépen sem.
-Ez...ez valami fantasztikus.Még soha nem láttam ilyet.-Akagi csak mosolygott,nem szólt egy szót sem.
Az egész erdőt be lehetett látni, és akkor meglátta azt, amitől az a titokzatos hang származott. Akagi már nem mosolygott.Az erdő egy részén nem volt fa, az összes ki volt égve. Rengeteg Akagihoz hasonló öltözetű férfi és fiú próbált meg bekeríteni egy sárkányhoz hasonló hatalmas szörnyet.
-Ne nézz oda !!! Hunyd be a szemed! - kiálltott Akagi .
Bár Nagisa nagyon kíváncsi vlt, de a fiú parancsoló hangja engedelmességre késztette. Igy repültek egy jó darabig, mikor hirtelen óriási szárnycsapkodáshoz hasonló hangokra lettek figyelmesek. Nagisa kinyitotta a szemét, és egy hatalma sárkányrajt vett észre, szerencsére tőlük még elég messze.
- Kovu, azonnal szállj le ! Te lány, nem megmondtam, hogy hunyd be a szemed ?! Nők...!
Nagisa épp megsemmisíteni készült Akagit kiabálásával, mikor zuhanni kezdtek.
-ÁÁÁÁááááááááááááááááá !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Akagiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!
És amilyen szorosan csak lehetett, belékapaszkodott a fiúba.
-Hééé, megfulladok ! Különben is csak leszállunk. Ráadásul a kiabálásoddal idecsalogatod a sárkányokat !
Ekkor végre földet értek. Nagisa szégyenkezve nézett rá Akagira, s ettől a tekintettől Akagi jött zavarba. Mindketten elpirultak.
- Bocsáss meg, nem akartam...
Nagisa ekkor vette észre, hogy már a két fánál vannak. Az átjárónál. Riadtan nézett Akagira, de ő ellentmondást nem tűrő hangon így szólt a lányhoz : - Nagisa Mikudo. nagyon örültem, hogy találkoztunk. De most itt vége. Jót akarok Neked, ezért el kell menned. Örökre.
Egy végtelennek tűnő hoszzú pillanatig ránézett Nagisára, azokkal a gyönyörű mély kék szemeivel, majd váratlanul áttaszította a lányt a két fa közti átjárón.
- Nagisa, soha, de soha többé ne gyere vissza !
folyt.köv.