-E...ezt nem hiszem el !!-hebegett Nagisa.-
Hogyhogy nincs itt a kép?Csak képzelődtem?Megőrültem?Ez már ijesztő ! De nem hagyom magam meghülyülni !Elmegyek ahhoz az erdőhöz,és kiderítem,hogy álmodtam,vagy tegnap tényleg ott jártam-e.-gondolta a lány,és határozottan elindult egyenesen az erdőbe.Mikorra elért az erdőhöz,besötétedett.Hallotta a baglyok huhogását,a fák ijesztően susogtak.Kirázta a hideg.Ráadásul már nagyon lehült a levegő,és fázott.Otthon várták.
-Nem baj.Most a végére járok a dolognak...egy sötét erdő nem ijeszthet meg.-Azzal elindult be az erdőbe.Alig tett meg két lépést, valami mozogni kezdett az előtte lévő bokorban.-Nagisa a szívét a torkában érezte.És abban a pillanatban felsikított,mert valami kiugrott a bokorból ,és
elfutott mellette.A sötétségben csak annyit vett ki a lényből,hogy kicsi,és gyors.
De ekkor már Nagisa is magához tért.Hiszen nem ő fut valami elől,hanem az a valami fut előle.És ezzel a reménykeltő gondolattal utánaeredt.Szerencsére a lény nem be ,hanem ki az erdőből futott.Mikor kiértek,már világosabban lehetett látni,és Nagisa rájött,hogy a lény amitől megijedt,csak egy macska...............................
De nem közönséges cicus,hanem az,amelyik az erdő átjáróját őrizte , "ÁLMÁBAN".Biztos volt benne,hogy ez az,hiszen ugyanaz az érdekes medál lógott a nyakában.Ahogy a holdfény rávilágított érdekes mintát adott ki. De ha ez a macska itt van,akkor nem...Nem álom vot.-jött végre rá Nagisa.-hé,cic-cic-cicccic ,gyere ide kiscica !!-hívogatta a lány,de a macska már sehol sem volt.-Hát nem álom volt.El sem hiszem.Az a rossz,hogy egyre jobban kezdem elfelejteni a részleteket.Mintha valaki amnéziát küldött volna rám.-ezen a gondolaton némileg el is mosolyodott.-Méghogy rámküldik.heh... - Mivel besötétedett , gyorsan sietnie kellett haza.Egész úton gondolgozott,vajon mi lenne,ha mégegyszer felkeresné az átjárót?De amit Akagi mondott.És lehet,hogy azért is felejt,mert nem szabad feltárnia a titkot.És az az Akagi nem is őt féltette,hanem a kis titkos
világukat . De nem.Milyen butaságok is ezek.Akagi megmentette az életét.És azok a szemek..
Nem .Akagi az,akiben teljes mértékig megbízNa,ha itt lenne.
-Mire hazaért,teljesen elfáradt,és vacsora nélkül dőlt be az ágyába.Valami miatt olyan érzése volt,mintha azt az érzést tegnap átélte volna, amit most.A mamája ugyanis egy szóval nem kérdezte ,hol volt.De mire ennek a gondolatának a végére ért,már mélyen aludt.Nem is csoda, két ilyen nap után.És már jött is a szokásos álom,a fiúról,aki kéri,hogy segítsen neki,de ő nem tud,mert olyan,mintha egy üvegfal választaná el őket.A fiú arcát nem látja.Sötét van.

Folyt.Köv.