Nézte a fiút, s furcsa érzés ketítette hatalmába. Szíve hevesebben dobogott, mint valaha. Különös melegség járta át, de ekkor a fiú rideg hangja zökkentette vissza a valóságba.
-Ki vagy te ? Hogy kerülsz ide ? Katonának az átjáró közelében tartózkodni tilos !
Nagisába ekkor hasított belé a tudat, hogy még nevet sem talált ki magának. Ő már nem Nagisa, és szempillantás alatt ki kellett találnia valamit. Erre nem igazán volt felklészülve.
-Shuyami vagyok - vágta rá, miközben hegedűtanára neve jutott eszébe. - A déli harctérről jöttem. Akagit keresem. Meg kell tanítania harcolni.
- Akagi itt áll előtted, és most meg kell motoznia téged, hisz idegenekkel szemben óvatosnak kell lenni, különösen háború idején. Ez a szabály.
- Hoppá- nyilalt Nagisába. Behúzni gömbölyödő idomaidat !-mondogatta magában a lány.
Akagi határozottan odalépett Nagisához, és rutinos mozdulatokkal végigvizsgálta, észre sem véve, hogy a lány közben fülig pirult.
- Rendben van !- mondta ridegen. Mehetsz ! Ja, és mi is a küldetésed ?
-Hmmm- köszörülte meg a hangját férfiasságot tettetve a lány - a küldetésem ?
Hogy belevaló katonát képezz belőlem !
--Jó, akkor hívom is a segédemet, majd ő megtanít mindenre.
-De...nekem Akagitól kell leckéket vennem !
- Nem. Hidd el, ő lesz neked a megfelelő.
-De engem hozzád küldtek ! -mondta követelőzően Nagisa.
Küldtek ?! Kicsoda ?!-kérdezte Akagi.
"Most végem, lebuktam.Hogy magyarázom ki magam ? Nagisa remegett legbelül, de ekkor agyába ötlött egy jó kis magyarázat.
- A nagymamám.... ő mondta, hogy egyetlen vágya, hogy harcoljunk értük, és szerinte te vagy a legjobb harcos. Kérlek, megígértem neki....
- óh, vagy úgy....-enyhült meg egy pillanatra Akagi keménysége. - Hát, hogy is mondjam, ha neked ez annyira fontos, nem bánom...
" Ó, de együttérző, "-gondolta Nagisa ellágyulva.
-De akkor induljunk. Nálam fogsz lakni. Rengeteget fogunk edzeni. Indulás !