Nagisáék lefeküdtek aludni, de csak pár órára , hiszen már majdnem reggel volt.
Mikor Nagisa felébredt, Akagi még aludt. Nagyon kimerülhetett a harcban.Nézte egy darabig, de ekkor Miki lépett be a barlangba.
-Fel ne ébresszed ! - vágta oda neki a szavakat durván -nagyon ki van merülve.
-Eszem ágában sem volt felébreszteni.Nem vagyok idióta.Ok ?-mondta durcásan Shuyamin.
-jól van na.-s azzal kiment .-Nagisa elgondolkozott.Most, hogy itt van Miki, nyugodtan elmehet. Már régóta járt a fejében ez a gondolat. Megnézi a családját ,aztán már jön is vissza. Felöltözött,felkapott egy szép piros almát,és már kint is volt a szirten.Beleharapott az almába.Édes íze most nagyon jól esett a lánynak.Ráadásul szomjas volt, és a lédús gyümölcs megváltásként hatott rá.Nagyot nyujtózkodott.A nap kellemesen sütötte az arcát.A madarak csiripeltek, már nyoma sem volt az éjszakai harcnak.Körülnézett.Miki ült a földön ,és .....
"jaj Istenem ! El is felejtettem ! "-nyögött föl a lány.Miki ugyanis, a két sárkány láncát tartotta a kezében.
-Ez meg mi ???
-ö....Hát a harcosok hagyták itt.
-NEM VAGYOK HÜLYE , SHUYAMIN ! NEM AZT KÉRDEZTEM KIK !!!! AZ ÉRDEKEL, MIÉRT VAN KETTŐ,ÉS MIÉRT NEM SZÓLTÁL RÓLA.TALÁN VELÜK VAGY, ÉS MEG AKARTÁL SZÖKNI AZZAL A MÁSIKKAL,AZ ÁLMODOZÓVAL ?-Miki üvöltött,és nem hagyta szóhoz jutni Nagisát.úgy látszik annyira hangosan ordított, hogy még Akagit is felébresztette , aki most a barlang szélénél állt.
-Mi ez a hangzavar,miért üvöltessz Shuyaminnal ? És..mik ezek a sárkányok a szirtemen ?
-Kérdezd a kis befogadottadtól.-Mutat Miki Nagisára olyan arccal,mint aki mindjárt felrobban, és elszáll egy másik kontinensre.
Akagi kérdőn néz a lányra , aki körül egyszerre forogni kezd a világ.
-Ö...hát..tegnap,azaz éjJel,nem .este...szóval délután
-Jaj, Shuyamin.mindegy mikor, a lényeget !!!-így Akagi.
-Tehát,-végre összeszedte magát-a harcos hozta őket, csak mikor megláttam a sebedet , elfelejtettem szólni.Bocsánat.-s szánakozóan néz a fiúra.Ugy látszik, Akagi nem nagyon akart törődni a dologgal , csak annyit mondott , rendben, és bement a barlangba.
-Na...hát jó.De vigyázz ,Shuyamin ! ha egyáltalán így hívnak ! Ezt még megúsztad. De kiderítem ki is vagy valójában.Ha törik,ha
szakad.
~~~~~~~~~~~

Hát, jó. Majd meglátod Miki ! Tudod mit ? Nem ijedek meg egy ilyen nyápictól.
-Na ne játszd itt nekem a nagy Don-Juan-t !!! Ok ? ! Össze vissza beszélsz ,és ráadásul marhaságokat !.-Osztotta ki Nagisa, és
már ült is fel Midorira, majd gyorsan a magasba szálltak.Miki pedig a földön maradva leste, miként távozik Shuyamin.
"Érdekes...Miért van mindig olyan érzésem, mintha egy nővel beszélnék ?! És ez a kiosztás ! Hihetetlen.....pont úgy vitatkozik,mint az asszonyok..." - gondolta döbbenten Miki.Nagisa azonban már a magasban szállt ,és élvezte a látványt,s a repülés felemelő érzését....valahol meg kell találnia Emoridot....bár már előre fél a csípős szavú macskalány reagciójától.Végülis mióta itt van alig volt két órája.De azzal az egy órával sokra ment.Leütött egy katonát, és kettőt elintézett az amulettjével...
A lány már nagyon ki volt fáradva.Elég nehéz megszoknia az embernek azt, hogy 15 évig éli a "normális" életet, és aztán egyszer csak belecsöppen egy másik világba, ahol minden percben ki van téve a halálos veszedelemnek...Na meg arról nem is beszélve, hogy férfinek kell kiadnia magát.... Nagisa végre odaért a két fához.Lassan leszállt Midorival, s megállt az átjáró előtt...
-Emorido ! -kiáltott.Semmi.-Emorido !!!-de még mindig semmi.
-Jaj,Istenem ! Hogy találom meg ? Na mindegy.Akkor Emorido tudta nélkül cselekszem.Átmegyek....Midori, te maradj itt !!!
-Lassan kezdte az átjáró felé tolni a kezét,de amint hozzáért,ugyanazt látta, mint régen.a kezét.Az átjáró,most nem működött.
-Jaj nekem ! Örökre itt maradok.Mi lesz velem ? Lehet, hogy anya már halálra idegeskedte magát, és ,hogy már a rendőrök is engem keresnek...és Max.Kiskutyám....-Nagisának záporozni kezdtek a könnyei.Most, hogy Miki ki akarja deríteni,ő kicsoda tényleg bajban van.És Akagit se kérheti meg, hogy segítsen hazaugrania....mert ő most férfi...