Nagisa egész nap ott ült és várt az átjárónál.Mikor már sötétedett, kisírt szemekkel indult el Midori felé, hogy Akagihoz menjen....Azt még nem tudta , hogy az igazat mondja e el, vagy végleg ott marad e.....de ekkor Midori valamit érzett, s szimatolva rohant be az erdőbe....
Nagisa eltűnödött, mit is tegyen...de aztán utánament.Bár már sötétedett, még meleg volt, és most nem fázott.Ahogy lépkedett, ropogott a talpa alatt az avar.Valahol reccsent valami.Egy faág.De ez a hang nem tőle származott.Körülbelül tíz méterre lehetett tőle a zaj tulajdonosa.Midorit látta, aki mint egy kutya, morogni kezdett, és utánaeredt a hangnak.Nagisa már alig látott, Midori az erdő sűrüjébe rohant, ahová már nem jutottak be a nap sugarai.És ráadásul a nap már le is szállt.A lány legszívesebben sikított volna, de egy hang sem jött ki a torkán.Ekkor valami belekapott a hajába, és megsebezte a fejét.A hangját még mindig bilincs zárta le...Hátranézett, de ekkor már felszállt a seb okozója,egy denevér..."hát csak egy denevér volt "-sóhajtott a lány,de mikor a fejéhez kapott érezte a meleg vért a fején.A lány riadtan felnyögött, majd Midori után rohant,nehogy eltévedjen....Az állatot ekkor már nem látta.Csak futott,futott,szinte becsukott szemmel,s úgy érezte üldözik....De ekkor megbotlott valamiben, s hasra esett ."Na most lecsap rám, és végem." -gondolta Nagisa, de mivel semmi sem történt, feltápászkodott,és jól megszemlélte miben is esett el.Ekkor már Midori is feltűnt neki,aki mellette állt, és nyüszített.Nagisa döbbenten vette észre, hogy amiben elbotlott, az egy......szinte fel sem fogta.Minden elsötétedett,s csak annyit érzett,hogy a hangja végre kiszabadul,és egetrázó sikoltásba kezd....