Nagisa nem hitt a fülének.Tehát Sen nem Akagi barátnője.Hogy ő milyen hülye volt !!!! Végig azt hitte Agagi a barátnőjéről beszél....És...a másik amit Akagi mondott.Nem emlékszik a multjára ? Hát ez az a titok, ami a fiú körül lebeg.Erröl beszélt a néhai Emorido is....
-Ö...azt akarod mondani ? Hogy nem tudod ki az édesapád,és édesanyád ?-kérdezte Nagisa.
-Pontosan.És azt,hogy...
-Jaj Akagi,muszáj ennek a srácnak mindent elmondanod ? Én nem bízok meg benne...-mondta Miki,s durcás szemekkel nézett Nagisára.
-Jajajaj.Szegény kis Mikike ! Mostmár nem csak ő tudja a nagy titkot.Mivan ? Félsz,hogy elveszem a cukipofa barátodat ?-ugratta Nagisa.
-Nagyon vicces.Kis hernyó.
-Te..kis.. !-Nagisának már lendült volna a keze a pofonra,aztán eszébe jutott,hogy a férfiak nem pofozkodni szoktak,hanem verekedni.Igazából.Ahhoz meg nem volt túl sok kedve...Na meg valljuk be, hogy izma sem volt elegendő hozzá.
-Na jó.Úgy látom itt egyikőtöket sem érdeklem.Csak az ,hogy vitázzatok.-s azzal odament Senhez,s átölelte,majd nekilátott a viccelődéshez -El is veszem az én Sen -babámat feleségül.Jössz -e hozzám Senike ???-Sen azonban még egy jó nagyot koppantott a fiú fejére.
-No ne szemtelenkedj édes fiam,mert kikapsz.-Akagi behúzta a nyakát, s a fejét simogatta.
-Húú.Sen.Erős kezed van..
-Akagi,kérlek meséld el, hogy történtek a dolgok !-utalt Nagisa az előző témára.
-Ja, igen.-Akagi megint felvette a komoly hangját-az elég régen történt.Körülbelül 2-3 éve.Az átjárónál találtak rám.Ott feküdtem.Látszólag harctól kimerülten.Mellettem pedig az ellenség egyik katonája.Meghalva.Valószínüleg én intéztem el, mert csupa vér volt a ruhám.Semmire sem emlékeztem.Sen fogadott magához, és beálltam az Arany-seregbe...azóta kitüntettek és vezető vagyok. - " Hát ez elég kevés.Ebből nem tudok meg sokat róla.De még kiderítem !!! " gondolta Nagisa