Nagisán már nem volt más,csak a melltartója, de ez most nem számított.Minél hamarabb be kellett kötöznie a fiút.Levette Akagi páncélját.A fiú mellkasán óriás seb tátongott.A lány nem tudta kitisztítani.Csak bekötözni.A pólójával be tudta fedni, a ruha többi részét pedig szétszakította,s azzal kötözte be a sebet...Akagi nem volt magánál.
-Akagi ! Jól vagy ? -de a fiú nem válaszolt.Nagisa a fiúhoz bujt, és sírni kezdett.-Ne halj meg Akagi ! mert ...én -hüppögött- ...szeretlek ! És...valamit el kell mondanom.De ne haragudj ! Én nem Shuyamin vagyok, hanem Nagisa...Ó Akagi...-Nagisa úgy zokogott, mint azelőtt még soha.Ez a fiú annyira a szívéhez nőtt....
-Nagisa ? -nyitotta ki a szemét Akagi ? Hát te vagy ? De szép vagy...biztos csak álmodok.- Nagisa csak ekkor döbbent rá, hogy a fiú nincs magánál.Valószínűleg láza is van, lehet,hogy vérmérgezést kapott a sebe miatt.
-Ne mozogj Akagi ! Az nem tesz jót ! Midori ! -s kiabálni kezdett hűséges társához.Midori,aki Kovut elvitte egy közeli faluba,ahol gondját viselik,most már itt volt.Azonnal megértette mit kell tennie.Odarohant Akagihoz, és Nagisa segítségével felrakták a hátára.Nagisa is felült Midorira, s a közeli faluba siettek...
A faluba érvén Mikibe botlottak...A fiú odarohant eléjük:
-Ugye nincs baja ? És ...-ekkor nézett csak Nagisára, aki félmeztelenül ült Akagi mellett.-te ! Shuyamin, ...te árultál el minket ????
-Neeem.De ez nem lényeges.Azonnal ki kell tisztítani a sebeit.Nagyon súlyosak ! Én csak bekötözni tudtam...
Úgy látszott Miki hamar felfogta a helyzet súlyosságát,s azonnal bevitte barátját az egyik kunyhóba...Nagisát nem engedték be, kint kellett várnia...leült egy köre,s hullottak a könnyei.Végre kijött Miki.Még egyszer ránézett a lány felső testére,s egy rongyot nyújtott neki.
-Tessék, vedd fel...-látszólag eléggé zavarba jött.-tudod, hogy magyarázattal tartozol,kislány ?
-Jó,de ,hogy van Akagi ???-Nagisa könnyes szemekkel nézett Mikire.