-A falu orvosa szerint túl van a nehezén.Rendbe fog jönni,de nagyon sokáig fekve kell maradnia.De most már halljam!
Nagisa szipogva elkezdte :
-..Én....azért öltöztem be, mert...
-Mert ? Először is egy nevet !
-Nagisa....Nagisa Mikudo.-Miki szemei nagyra kerekedtek, a szája majdnem tátva maradt...
-Te...te vagy Nagisa Mikudo ? Már értem...
-Igen.Minden akkor kezdődött,mikor Max-el,a kutyámmal sétáltam...Az én világomban....akkor találtam meg az átjárót.Átmentem,és találkoztam Akagival,aki hazaküldött.Én nem akartam többet visszamenni.De Emorido felkeresett.Követett,és azt mondta, én segíthetek neki..Nektek...És,hogy öltözzek be fiúnak.Keressem fel Akagit, ő pedig megtanít majd mindenre.Én sem hittem,hogy
sikerülni fog, de látod...Akagi nagyon jó tanár...
-Az....jó tanár...De ,hogy tudtad becsapni ?
-Én...én nem akartam rosszat.-Nagisa sírni kezdett.
-Te mentetted meg ?
-Nem.Midori vitt el oda, mert rosszul voltam.És akkor mikor megláttam Akagit, nem érdekelt a saját bajom...le kellett vennem valamim, hogy be tudjam kötözni..
-De akkor is te mentetted meg.-a fiú hangjában most valami elismerés ,és megértés volt.
-Lehet.De ez most nem lényeges.Egyébként meg Akagi azt hiszi, hogy én,azaz Shuyamin árulta el a csapatot...Pedig nem...Az a köpcös fiú volt...tudod, az ,akire mondtad,hogy valami nem stimmel nála...hát jól gondoltad.Láttam, amikor átvette az aranyat az ellenségtől.Aztán leütöttem.
-Hát,ezt nagyon jól tetted ! De látod? Én megmondtam !!-mondta diadalmasan,s a mellkasát ütögette.
-Igen.És azt is, hogy én nem Shuyamin vagyok...De mondd ! Bemehetnék egy kicsit Akagihoz ??
-Hát....ha nagyon akarod...
Bementek.Akagi egy ágyon feküdt.Nem volt magánál.Mélyen aludt...Nagyon megviseltnek látszott.
-Megszeretted mi ?-nézett Nagisára Miki, mint aki tudja, hogy Nagisa szerelmes Akagiba.Nagisa sem tudta eddig.De most,mikor érezte,milyen lenne,ha Akaginak baja esne, rájött...
A lány csak bólintott.Odament a fiúhoz, és óvatosan megfogta a kezét.Ekkor Akagi szeme kinyílt,s az,ahogy Nagisára nézett,mindent elárult...