-Hogy merészelsz ide jönni ? -Akagi hangja kemény,de gyenge volt.-Hát...te vagy Nagisa ?Nem is Shuyamin ??? Hazug nőszemély !
-Igen...Nagisa vagyok.-mondta a lány,elismerően,és remegő hanggal.
-Nagisa Mikudo, Shuyaminnak adta ki magát, és így férkőzött a közelembe..Azért,hogy aztán eláruljon minket az ellenségnek..-Akagi gyűlölködve beszélt...
-De Akagi ! Én nem...
-Ne beszélj ! Ha nem feküdnék, legszívesebben megölnélek.-Nagisa a szívében, valami hatalmas fájdalmat érzett, olyat, mint amikor az ember fél, vagy izgul...de ez kicsit más volt.Ez fájdalom volt.
-Akagi ! Félreérted a helyzetet ! -kezdte Miki.
-Nem ! Nem ! Hallgass Miki ! Ha meglátsz egy nőt, rögtön megbabonáz ???-üvöltött Akagi -A barátomnak hittem,de ő becsapott.Menj vissza a saját világodba, örülj,hogy nem öltelek meg !!! És,és....soha többé ne gyere vissza ! Érted ???És most nem azért, mert féltelek,mint először ! NEM ! Most azért, mert SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI !!!! -Akagi remegett a dühtől,visszaesett az ágyába.Az orvos így szólt :
- Azonnal menj ki, kérlek,még valami baja lesz,az idegességtől !
Nagisa nem is bírt volna tovább maradni.Azt meg végképp nem bírta volna,ha Akaginak baja esne miatta....Még hallotta Miki szavát,amint utána szól,de a többi már nem jutott el az agyáig...Futott,csak futott.Az eső zúgott,csurom vizes lett,de nem érdekelte.Végre Midorihoz ért,s felült rá.Vigyél kérlek,a ..-de ekkor összeesett.Mikor kinyitotta a szemét,Miki ébresztgette.
-Nagisa ! Jól vagy ? Megnézett téged is az orvos.A fejeden az a seb elég csúnya...
-Nem baj..Kérlek,vigyetek haza...A saját világomba..
-Nagisa ! Akagi nem tudja,mit beszél.És azt sem, hogy nem te árultad el.De ha megtudja,biztos bocsánatot kér majd tőled .
-Engem nem érdekel a dicsőség !!! Én nem azért mentettem meg Akagit.Én szeretem őt...-mondta Nagisa elcsukló hangon-de haragszik rám !!-Nagisa zokogott.
-Ne sírj.-s azzal magához ölelte.-de ha mégis haza szeretnél menni, hát megértem.
-Haza....-szipogott a lány.
-Rendben.Hazaviszlek.