Miki és Nagisa Midori hátán ballagtak.Midori nem repült...Ilyen esőben és villámlásban veszélyes volt...Elérkeztek az átjáróhoz...Miki szelíden nézett a lányra,és megértéssel.
-Nagisa.Tudod,az átjáró be van zárva.De...talán segíthetek, ha tényleg ezt akarod.-Az igazság az volt,hogy Nagisa nem tudta, mit szeretne.A szíve ebbe a világba húzta.De az esze, az nem.Tudta, hogy el kell mennie.
-Haza akarok menni.-mondta,de,hogy ne hazudjon ,hozzátette.-mindenkinek így lesz a legjobb.
-Hát...rendben.Még kisfiú koromban kaptam egy virágot, az átjáró fájáról.Száz évente virágzik ,akkor át lehet menni.Ha szedsz a virágából az átvisz.Nagyon ritka...de neked adom.
Nagisa nem tudott mit szólni.Elvette a virágot, ami bár már legalább tizenhét éves volt,de még mindig csillogott....Könnyes szemeivel Mikire nézett, s a nyakába ugrott.
-Miki ..!!! Nagyon utálatos voltál néha, tudtad ?-kérdezte a nevetés,és sírás közt- De azért nagyon megkedveltelek.Ég veled...
-Veled is szép lány ! Aztán jó légy...-Miki szomorú arca nézett rá.
Nagisa bólintott, s átlépett a két fa között.
Kinyitotta a szemét.S ismét, egy hónap után, újra ott állt abban az erdőben,ahol minden kezdődött....Nagyot sóhajtott, s mielőtt végleg elhagyta volna az erdőt, letérdelt, s az átjáró fa tövébe ásott valamit...az amulettet.Amit Emoridotól kapott.Ez volt az utolsó dolog ,emlék a másik világból.A harci ruháját , eszközeit ott hagyta...
Lassan felállt,s utoljára ránézett az átjáróra.
Elindult hazafelé...Végigballagott azon az úton,amin azelőtt minden nap...Ugyanaz a levegő...az a táj....Végre hazaért.Félve nyitotta ki az ajtót.Mikor belépett az édesanyját pillantotta meg.De nem egyedül.Éppen egy férfivel csókolózott.Aki nem az apja volt....
-Mama ! -csúszott ki a száján.A nő,akit eddig az anyjának hitt, rémülten tekintett fel.Ez már nem az ő anyukája.Az nem lehet ...az ő mamája sose csalná meg apját !!! Soha..De a nő,Nagisa anyja volt.
-Nagisa....hát te ,hogy kerülsz ide ?? -Ennyi volt az édesanyja kérdése .Egy hónapja tűnt el Nagisa,és ez az őt fogadtató kérdés.
Hát itt van.De ez sem boldogabb.