Nagisa egész nap gondolkodott,és aztán arra jutott,legjobb lesz,ha megkérdezi, mit is kéne csinálnia.
-Hogy én erre miért nem gondoltam eddig ! -motyogta magában.
-Hogy mi ?-kérdezte Akagi.
-Semmi.De Akagi ! Mond csak ,mi lenne az a segítség ?
-Hát arról van szó,hogy mióta szétverték a seregünket,engem az Arany Sereg vezetője lentebb helyezett.Már nincs hadseregem sem.És nem ez a lényeg...hanem az,hogy tisztában vagyunk képességeiddel,és az amulett hatalmával...És a Vezér(az Arany sereg vezére)kinevezett minket Mikivel,hogy ő,én és te alakíthatnánk együtt egy kis csapatot,és kideríthetnénk Fujkeido mivoltát,és fogságba ejthetnénk.S ezzel lefejeznénk Fujkeido uralmát.Ez persze még senkinek sem sikerült.És azt sem tudják az emberek,ki Fujkeido.Legalábbis az arcát még nem sikerült látniuk...Szóval,felkerekednél velünk,megkeresni Fujkeidot ? Persze ez rettenetesen veszélyes ügy...De én vigyáznék rád,ha velünk jönnél.És persze Miki is...De visszatérve a küldetésre...Azért gondoltunk rád,mert te vagy a kiválasztott.
Nagisának tetszett az ötlet...csak azt nem tudta,hogy lehet egyszerre két helyen.
-Hát...-kezdte el Nagisa .
-De még egyszer mondom.Nem kell miattunk ott hagynod a szerelmedet....-mondta Akagi,kicsit nyomatékosan és gúnyosan ejtve a szerelmedet szót.De ez szinte észerevehetetlen volt,Nagisának mégis meg volt az a finom érzéke,hogy egy ilyen apróságból is rájöjjön Akagi célzására.
-Jaj,Akagi !! Ez fontosabb ! Ezt én is tudom...Csak azt nem, hogy az iskolába ,hogy járjak.Egyszerre nem lehetek anyukámmal is,na meg az iskolában is...És itt is...
-Hát igen.-gondolkodott el Akagi.-de ha nagyon akarod,találhatunk valami megoldást !