-Akagi ! Hát akkor rajta ! Most ezennel megígérem,hogyha találsz megoldást a problémámra,akkor itt maradok,veletek !-mondta Nagisa,s egy biztató mosolyt küldött a fiúnak.
-Ez remek ! Meg fogom oldani...-gondolkodott el Akagi-és..megyek is a Nagyfőnökhöz.-Akagi már kinn is volt,az újult erővel bíró Kovu hátán...Nagisa pedig csak pislogott.
-Hát ez jó gyorsan itt hagyott...De milyen buzgó..azt akarja, hogy itt maradjak...-mondta a lány Midorinak,aki időközben ott termett.
Nagisa egész délutánját Mikivel és Midorival töltötte.Sütött húst,és hozzá valami nagyon finom szószt készített.Mikor Akagi megérkezett,mosolygott,és nagyon boldog volt....
-Mmmm.Mi ez a finom illat ? -kérdezte ,s ránézett a ínycsiklandó ételre,amit Nagisa éppen a kis agyak tálakba rakott.
-Ezt Nagisa készítette...És nem engedte,hogy egyek belőle,amíg ide nem érsz....Úgyhogy pajtás ülj le de rögtön,és együnk,mert ez a két aranykéz-s azzal a nevető Nagisa kezeit felemelte-ilyen finomságokat készített.Akagi is nevetni kezdett.
-Mondd Miki ! Téged a lányokon és az ételen kívül érdekel valami más ? Csak mert,ha nem jöttél volna rá,épp a Főnöktől jövök...
Miki kezében már ott virított a tál,és már éppen a szájához emelte az ételt,amikor leesett neki,mit mond Akagi,s letette a tálat.
-Mondjad már,akkor meg ! Mit mondott ? Meg tudja oldani Nagisa problémáját ?-türelmetlenkedett Miki.
-Hát....előbb eszek,mert már én is nagyon éhes vagyok,és látom rajtad,mennyire kínoz téged az éhség..-húzta Akagi a fiút.
Nagisa még mindig a földön ült,és nagy szemekkel nézte a két fiú szópárbaját....De legbelül olyan nyugtalan volt,hogy rettenetesen kellett türtőztetnie magát, nehogy Akaginak kezdjen el kiabálni : "Na...Mondjad már mit mondott !!! Ez megváltoztathatja a jövőnket !"De nem,nem kiabált.Inkább megjátszotta a türelmes lányt,akit nem is nagyon érdekel ez a dolog...