Nagisa szíve még mindig zakatolt.A ruhája még egy kicsit vizes volt,de nem hozott magával másikat.Így hát dideregve ment be a hideg barlangba.Miki rakott egy kis tüzet,s a szótlan Akagihoz és Nagisához intézett pár szót.
-Nem kéne vacsorázni ?Én éhes vagyok.Ti ?-próbálkozott megtörni a csendet.
-Én nem vagyok éhes.-motyogta halkan Nagisa.
-Én meg fáradt vagyok.-így Akagi.S miután látta Miki,hogy jobban teszi,ha hallgat,megágyazott magának a földön,s a gondokat elrakta másnapra.Miki tehát aludt.Nagisa és Akagi pedig szótlanul ágyaztak maguknak.Akagi átöltözött,de Nagisa nem,ezért kicsit reszketve feküdt le...Behunyta a szemét,elfordult,hogy Akagi ne láthassa miközben alszik,és próbált másra koncentrálni.De
a szíve annyira fájt...Csak áltatta magát.Hogy képzelhette egy percre is,hogy tetszik Akaginak ? ! Gyötörte magát...De ekkor Akagi kezét érezte a vállán,s a fiú kedves hangját hallotta:
-Fázol.Ugye ?-érdeklődött,miután észre vette,hogy Naisa remeg.
-Nem...-dadogott Nagisa.De aztán összeszedte minden erejét,hogy ki tudjon mondani egy szót anélkül,hogy sírásba ne törne ki.-illetve,vizes a ruhám.-a gombóc a torkában még mindig ott volt,pláne,mivel Akagi újra kedves volt vele.
-Bocsi.Nem kellett volna ezt csinálnom.
"most mire gondol ? Megbánta,hogy OLYAN volt velem ? Vagy csak azt,hogy most miatta vagyok vizes ? "-gyötörte magát Nagisa.
A fiú felállt,s hozott egy ruhát.Úgy látszott fiú ruha,de egy fiatalabb fiúé.
-Ezt még Sen adta nekem,mikor megtalált.Remélem nem baj,hogy fiú ruha...Bár már úgyis hozzá szoktál.
-Kösz.-mondta Nagisa érdekes hangleejtéssel,s átvonult a fürdőbe,hogy átöltözzön.Mikor visszajött,Akagi már aludt.