Nagisa nem tudta merre indul, de abban biztos volt, hogy minél gyorsabban el kell mennie Akagi közeléből.
Úgy döntött, hogy a faluba megy, Senhez. Ha belegondolt, hogy Senre volt féltékeny mosolyognia kellett.
„De hülye vagyok!”- gondolta magában- „De Akagi akkor is önfejű… Várjunk! Most hol vagyok?”
Nagisa egy gyönyörű szép helyen találta magát. Mindenütt fák voltak és virágok nyíltak. A terület közepén egy kis ház állt. Eléggé romos állapotban volt, de látszott, hogy laknak benne. A kéményből füst szállt fel. Nagisát hajtotta a kíváncsiság.
Közelebb ment a házhoz. Ekkor valaki berántotta egy bokorba. Mikor felnézett egy kislány pillantott rá.
-Pssszt! Maradj csöndben!- suttogta a kislány- Éppen bújócskát játszok Mayával!
-Te ki vagy? És ki az a Maya?- suttogta Nagisa.
-A nevem Yumi, a nővéremet pedig Mayának hívják. Pssszt!- azzal Nagisa szájára szorította az ujját, jelezve, hogy Nagisa maradjon csöndben.
-Yumi, hol vagy? Yumi! Feladom! Hol vagy?- kiáltotta Maya.
-Itt vagyok!- mondta Yumi nevetve és előugrott abból a bokorból, ahol eddig lapultak- Nézdd, ki van itt… Ö… Ki is vagy te?
-Yumi! Mit csináltál? Mi van, ha ez a lány egy kém? Bár nem tűnik annak…, de akkor is!- kiáltotta dühösen Maya.
-A nevem, Na…-kezdte Nagisa, de ekkor Maya kardot rántott és egyenesen Nagisa torkának szegezte azt.