A fiú megkerülte a követ,s leült szorosan a lány mellé.Nagisa érezte Akagi jellegzetes,finom illatát.
-Min gondolkoztál ? -kérdezte meg hirtelen.Nagisa nem tudta,hogy elmondja-e.
-A...a családomon.-mondta rekedtes hangon.Akagi nagyot sóhajtott.
-Hiányoznak.Ugye ? Megértelek...-Nagisa felnézett.Hogy is érthetné meg,hisz nincs családja !
-Most biztos azt hiszed,nem értelek.Pedig tudnád,hányszor,de hányszor érzem,hogy hiányoznak.Tudom,hogy nem emlékszek,de a hiányukat érzem...mintha emlékeznék...Teljesen úgy érzem a hiányukat...Érted ? -nézett rá kérdőn,mert valóban furcsán mondta el.De Nagisa most megértette.Attól még,hogy a fiúnak az emlékei elvesztek,az érzései nem..Talán ezen az úton el lehetne indulni...
-De értelek.Érzed,hogy hiányoznak.Bár nem emlékszel rájuk...
-Nem.Az igazság az,-lelkesült fel Akagi,hogy valaki végre megérti-hogy néha...néha látok képeket.Emlékeket.Álmomban..
-Tényleg ? -kérdezte Nagisa kíváncsian,mert erről még nem beszélt neki a fiú .
-Igen.Még ugyan senkinek nem mondtam,de tudom,hogy nem csak álom.Ezek emlékek...Csak nagyon homályosak...Van életem,4 év.Mióta megtalált Sen....Azóta már új ember vagyok.De a régi dolgok...De ne beszéljünk rólam.Mesélj egy kicsit a családodról.Mi bánt ?-kérdezte kedves hangon.Nagisa úgy érezte,most elmondhat mindent Akaginak...mert olyan kedves,és megértő vele..
-Tudod,nekem az anyukám és az apukám kis korom óta rengeteget foglalkoztak velem...Többet az átlagnál...Folyton együtt voltunk..mindenhová magukkal vittek..Ha elutaztak,mentem velük.Nem volt titkuk előttem.És nekem sem előttük...Az égvilágon mindent tudtak rólam.Anyukám volt a legjobb barátom...Aztán mikor apukámat áthelyezték,és fizetésemelést kapott,elkezdte az utazgatást.Külföldön van többnyire,üzleti utakon...Mi meg a mamával itthon maradtunk.És akkor született meg Ai.A kishúgom.S vele egyidejűleg kaptam meg Maxot.
Akagi megvilágosodott:
-Az a négylábú,kutya,ugye ?-Nagisának kacagnia kellett ezen..
-Igen ..kutya..Szóval ezt követően apa eltávolodott tőlünk.Anya pedig új barátokat szerzett.Velem már nem törődött.Csak azokkal az emberekkel,meg persze Aival.Mígnem egyik napon,rajtakaptam egy másik férfival...Csókolóztak..-Akagi kerekre nyitotta a szemét..Milyen aranyos...Ha minden fiú így vélekedne a hűségről...-gondolta Nagisa.-Most biztos ő is kiakadt.De amit hallott,azt bizony nem zárta be Nagisa a szíve legféltettebb emlékeiközé...
-És ? Ez miért baj ?-Kérdezte ártatlanul Akagi...Nagisa kapkodta a levegőt...Elvörösödve üvöltött:
-HOGY MIÉRT BAJ ? HÁT MERT MEGCSALJA APÁT !!!
-Jól van.Nem kell a hallásomat elvenned...De nálatok..nem lehet egy férfinak több asszonya egyszerre ?Az a férfi semmi rosszat nem csinált..
-Miiiiiii ?Te magadnál vagy ? Te járnál egyszerre két nővel ?
-Hááát.-Akagi tanácstalan arcot vágott.Nem éppen lett volna hasznára,ha most igennel felel.De ha nemmel,abban meg nem lenne biztos.
-Akagi ,nagyot csalódtam benned.-s azzal Nagisa dramatikusan,a szappanoperákban oly gyakran látott jelenetekhez kísértetiesen hasonló módón,távozott.