100.A bosszú

A kislány a földön feküdt,a romok közepén,az arca tele volt sebekkel.Az egész látvány borzasztó volt.A ház helyett mindenütt csak por és romhalmaz állt.
-Yumi...Jól vagy? Yumi! Térj magadhoz !-omlott Maya a kislány fölé,majd kezével rázni kezdte az élettelen testet.
-Yu...yumi ! -dadogta.
Mikiék azonnal odarohantak,s Akagi megnézte a kislány pulzusát,majd sápadtan állt fel,megszédülve.
-Sajnálom Maya..Ő már nem....-mondta Akagi elcsukló hangon.Maya a kislányra borult,és hangosan zokogott.
Nagisa úgy érezte,megfagy a levegő,ő pedig menten összeesik..nem bírta a látványt.Egyszerűen belegondolni sem mert,mekkora fájdalmat élhet most át Maya..Miki óvatosan a lányhoz sietett.
Nagisa sírva ment Akagihoz,aki melegen átölelte a lányt.

A tragédia után Akagi úgy döntött,egy héttel elhalasztják Fujkeido keresését,a gyász miatt..Yuminak a temetését ott tartották,ahol Emoridóét.
Mindenki feketében állt a víznél,s egy utolsó pillantást vetettek a kislányra.
NAgisa mereven nézete a vízbe hulló esőcseppeket.Hűvös szél járta át az egész helyet...Mintha már a sziklák közt bújt volna meg az ősz.Pedig még csak most kezdődött el a nyár.De csak Nagisa világában..Mióta Fujkeido volt az úr,a nyarak egyre rövidebbek lettek.És a nappalok is.Mióta Nagisa ebben a világban élt,két temetést kellett végignéznie.Mindet Fujkeido miatt.

A gyásznapok elteltével kiderült az is,mi történt a kislánnyal..Már mindenki számára világossá vált.Ez Fujkeido bosszúja azoknak,akik megpróbálják őt felkutatni.