|
106.fejezet
2005.10.06. 19:22
 Az ezüstfarkasok
106. Az ezüstfarkasok
Akagiék tovább indultak a falu öreg,poros útján,be az égből hirtelen leszálló, kísértetiesen terjedő ködbe,mely egyre csak nőtt.Nagisa felnézett az égre,s meglepődve vette észre,hogy a tíz perce még tűző Napot most ezüstes szürkés felhő árnyékolta el, a hegyek pedig úgy ölelték körbe a kis falut,mint egy bilincs.Lassacskán kiértek egy tisztásra,ahol a szikla tövében levő erdő mellett kis dombra mutatott Akagi.Letetették a csomagjaikat.
-Nézzétek az eget! Egyre sötétebb ,pedig még csak három óra lehet.Nekem ez nagyon nem tetszik.-mondta Maya nem kevés riadtsággal a hangjában.
-Igaza van Mayának ,Akagi ! És szerintem hallgatni kéne a fiúra...láttátok a fogait? Mert annyit mondhatok,azok nem emberi fogak voltak.A hátamon futkos a hideg ettől a helytől! Menjünk innen amíg nem késő !-győzködte Akagit Miki is.
-Nem megyünk mi sehova !!! Itt maradunk, mert van egy olyan sejtésem,hogy ehhez Fujkeidonak köze van .-mondta Akagi szilárdan.Nagisa pedig nem szólt semmit,ahhoz már túl jól ismerte Akagit.Mikor a fiú a fejébe vett valamit, azt onnan nem lehetett kiverni.Még ha az életébe kerülne is,nem adná fel amit eltervezett..épp ezért pedig a lány már meg sem próbálta lebeszélni.Pedig szó szerint a hideg is kirázta ettől a helytől,s legszívesebben minél hamarabb a háta mögött hagyta volna,de nem volt mit tenni,mindnyájan leültek,s egy szót sem szóltak.Hallgatták a szél egyre erősödő süvítését,és érezték,hogy valami szörnyűséget rejtenek ezek a hegyek,és sejtették,hogy ezt nemsokára élőben is tapasztalhatják.
Már egy fél órája ülhettek a fa alatt némán ,és szótlanul,mikor a Nap végleg nyugovóra tért,és az ezüstös telihold vette át helyét.Ekkor szólalt meg az a velőtrázó farkasüvöltés-sorozat,amitől mindnyájan összerezzentek,Nagisa pedig Akagihoz bújt ijedtében.Legalább száz farkas övültése lehetett az előbbi.
-E...ez meg mi volt? -kérdezte riadtan, még mindig a fiút szorongatva.
-Azt hiszem egy farkascsorda,de nem egy egyszerű csorda.Mert ilyen üvöltéseket még életemben nem hallottam.-válaszolta Akagi,szintén rémült hangon.
A Hold pedig szinte izzott, s erős,ezüstös fényt árasztott magából.Az ég pedig kitisztult körülötte, mintha az összes felhő tisztelegne az ezüstfehér bolygónak.
-Most mit tegyünk? Menjünk innen,de azonnal ! -kiáltotta Miki.
És azt,hogy Akagi mit felelt volna, már soha nem tudhatták meg,ugyanis az erdőből egy ismerős alak rohant ki kétségbeesett segélykérő ordításokkal.Egy nő volt.Fekete ,hosszú haja csak úgy lobogott utána ahogy rohant.Őt pedig ezernyi ezüst színű óriásfarkas követte,mint véresen morogva.
-Asuka! -kiáltott fel Akagi.De a farkascsorda és a lány már nem hallották.Mert a farkasok elkapták,és rávetették magukat.Akagi pedig rohant,hogy megmentse,de már hiába.Mire odaértek a farkasok már távoztak.A lány egy fa tövében ült.A teste teljes épségben.A karján viszont egy hold formájú vörös seb izzott.
-Asuka! Jól vagy, nem esett bajod? Hogyhogy nem sérültél meg? -kérdezte Maya.Asuka viszont nem válaszolt.A fejét lehajtotta, s hangosan morogni kezdett.A szemei pedig vörösen izzottak.
-A...Asuka..-mondta Maya.Miki azonban még jókor rántotta hátra.Asuka ugyanis hirtelen egy hatalmas -az előbbiekhez hasonló üvöltéssel összerándult,kezein karmok nőttek,fülei bolytosak lettek,és a helyében most egy ezüstszőrű farkas állt,támadásra készen.
Miki azonnal kézen fogta Mayát,s rohanni kezdtek.Mindannyian a falu felé rohantak,hátra nem is nézve.Mikiék előbb jártak,mikor Nagisa megbotlott.Akagi pedig megállt,felsegíteni,mikor Asuka utolérte őket.Mikiéket pedig már nem is látták.Akagi azonnal előkapta a botját ,de Asuka vele nem is törődött.Egyenesen a lányra rontott.Az események felfoghatatlan gyorsasággal történtek.Akagi a lány elé ugrott,testével védelmezve őt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
