113.fejezet
2005.11.05. 14:02
113.Megtalálva
Reggel madárcsicsergésre ébredtek,és a résen beszűrődő napsugarak simogatták az arcukat.Nagisa nagyot ásított,majd álmos szemekkel nézett a fiúra.Ő már rég fenn lehetett,mert egy cseppnyi fáradtság nem tükröződött a szeméből. -Mit csinálsz ?-kérdezte mosolyogva a lány. -Téged nézlek.-mondta röviden a választ a fiú,s végigsimította a lány arcát meleg kezével.-Egy életen át képes lennék itt feküdni,és nézni Téged....de...mennünk kéne.Mikiék már aggódnak. -Igazad van....-gondolkozott el Nagisa. - már egy egész napja eljöttünk.... -s aggódó szemekkel nézett a fiúra... -Jól van..akkor induljunk.-s egy csókot lehelt a lány ajkára,majd felálltak.-Gyere ! -és a kezét nyújtotta Nagisának. -Várj...a ruháim már megszáradtak.Felveszem. -Rendben,kinn megvárlak.-azzal kiment a barlangból.Nagisának az összes porcikája fájt....bár Akagi nagyon is kényelmesnek bizonyult,mégsem a legjobb alvó póz volt az ölében aludni.Felvette a ruháit,majd nagyot nyújtózott és kiment a fiú után,s odaadta neki a saját ruháját. -Arigatou*-mosolygott rá a fiú...majd a nyaka fölé emelte a pólóját,s magára húzta.-Mehetünk.-és megfogták egymás kezét. -Ha jól emlékszem, erre kell menni ! -mutatott Akagi egy kis ösvényre.Nagisa pedig a homlokára csapott. -Hogy ezt én mért nem vettem észre... -Sötétben ? Úgy elég nehéz lett volna.-mondta a fiú huncut mosollyal a szája szélén... Végig mentek az ösvényen,egymás kezét fogva ,s mikor megérkeztek a kis házhoz,Mikibe botlottak,aki épp Midoriékat etette. -AKAGI ?NAGISA!!! MEGJÖTTEK .....! HAHÓÓÓ Maya ! Megjöttek ! Hazajötte....-s ekkor elállt a szava,mert most vette csak észre,hogy kéz a kézben futnak feléjük.-És...még mi aggódtunk értük...Maya..ne aggódj..Túlságosan is jól vannak ! -mormogta lezsibbadva az új fejleményektől.Ekkor Maya csapta ki a faház ajtaját,s rohant egyenesen fejéjük,majd Nagisa nyakába ugrott. -Ó,Nagisa ! Annyira aggódtam !!!!!! Úgy örülök,hogy jól vagytok....-s olyan szorosan átölelte,hogy majd kiszorította a lányból a levegőt.Miki is odakullogott hozzájuk,s ő is Nagisa nyakába ugrott. -Igen Gisa!!! Olyan jó,hogy itt vagytok .... -mondta-közben Nagisa derekát tapperolva- ,s egy könnycsepp gördült ki a szeméből...Majd egy kezet talált a vállán....Akagiét,aki féltékeny szemekkel nézett rá.
* arigatuo-japánul: köszönöm
|