119.Az Arany Sárkány leszármazottja

Nagisa hajnalban ébredt fel .Azon gondolkodott, vajon a dolgok hogyan fognak alakulni . Azt, hogy Akagi még szereti, tudta, de sajnos az éjszaka folyamán rájött arra is, igaza van a fiúnak,hiszen még csak most tudta meg,hogy elveszítette a szüleit. Nem veszítheti el Nagisát is ! Úgy pedig, hogy ő ott bénázik mellette nem lesz jobb a helyzet, sőt,csak ront rajta . Viszont nem olyan gyenge mint amilyennek látszik ! Be fogja bizonyítani a fiúnak,hogy egy nő is elkaphatja Fujkeidot, a jóslat szerint is ő az ,aki ezt véghez viheti.Nagisa így hát összepakolta a ruháit,s ahogy egyre kezdett világosodni, annál izgatottabban készülődött.Mikor már pirkadt, a lány teljes felszerelésben állt .Lassan felemelte útitáskáját, a hátára vette, s lassú, halk léptekkel Akagi szobájához ment, kezében a neki címzett rövidke levéllel.Halkan ,résre nyitotta az ajtót,s úgy lopódzott be a fiú szobájába, ahol Akagi forgolódott az ágyában.A fiú gyűrűje még mindig hófehér volt, de mikor a lány Akagihoz hajolt, a gyűrű koromfeketévé változott. Kintről pedig fülsüketítő ,süvítő hang hallatszott,s az ablakot betörte valami,majd a hideg szél beáramlott a törött üvegen ,megdermesztve a szobát. Akagi azonnal felpattant, és a lányra nézett.Mi volt ez ? -kérdezte kiabálva.
-Nem tudom ! -próbálta Nagisa átüvölteni a süvítő hangot.
Akagi felkapta az ágya mellett heverő fegyverét,és már rohant is ki a házból,Nagisa kezét fogva.
Mielőtt kiértek volna , Utakával futottak össze,aki a konyhában állt, kezében egy mécsessel .
-Ne menj ki fiam !!!! -mondta remegő hangon - ez Fujkeio ! Itt van Fujkeido ! Ez az ő haragja ... hallottam már ilyet...akkor, mikor.....................mikor.............. anyádat megölte.
Akagi arca elsápadt, de nem a félelemtől,hanem a haragtól.Valami földöntúli elszántság látszódott az arcán egy percig, majd odarohant Nagisához.
-Utaka ! Vigyázz rá, kérlek,akármi is történjen ! -parancsolta az öregnek,majd kiviharzott a házból.Utaka megpróbált unokája után menni, de már késő volt, az ajtóra ebben a pillanatban több száz tövises zár nőtt a semmiből.Utaka pedig kétségbeesetten jajgatott.Nagisa előtt úgy peregtek a képek ,mintha álmodna. Hangokat nem hallott, csak fehér,világos képeket.Utaka vészkiáltásai,Akagi kiviharzik, a zárak megjelenése az ajtón.Aztán magához tért.Megfogat az öreget, majd úgy üvöltötte túl a süvítő zajt:
-UTAKA! Mondd ! Hogy tudnék Akaginak segíteni ? Hogyan juthatok ki innen ? -ekkor mintha az öreg arca kivilágosodott volna .A kandallóhoz ment, ahol már kiégett a tűz, s a hamu is dermesztő hideg volt.Öreg kezeivel elsöpörte a hamut, s ahogy távolodott a fekete por, egyre kivehetőbbé vált egy kis kampó a földben.Utaka minden erejét összeszedve húzni kezdte a kampót, de egyedül nem ment neki.Nagisa odafutott a férfihoz, s hamar elkezdte ő is húzni a fémet.Az ,nagy reccsenéssel, és nyikorgással lassacskán kiemelkedett a földből,s immár jól láthatóvá vált a kandalló aljában levő titkos kis ajtó.Utaka egy tizenévest megszégyenítő gyorsaságával fogta meg a mécsest,s loholt le a kis lépcsősoron, ami a titkos ajtón át tárult szemük elé.Nagisa követte az öreget, mígnem le nem értek egy hosszú folyosóra.Utaka gyorsan megvilágította, majd meggyújtotta a kőfal oldalán elhelyezkedő ,öreg fáklyákat,majd egy kis dobozt vett elő, valahonnan a semmiből.Nagisa ugyanis már nem bírta követni az eseményeket, annyira betelt az alagút látványával.Az öreg leporolta a kis ládát,majd elővett egy hozzá illő kulcsot,mely a nyakában lógott.Nagisa már többször is elgondolkozott rajta , milyen kulcs lehet az, a nagyobbak között, olyan apró volt,de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget.Ahogy sikerült kinyitnia a ládát, egy ruhát vett elő belőle, majd a lánynak adta.
-Tessék ! Vedd fel hamar !Talán...talán te is tudod használni...-nyújtotta át a lánynak a szakadt ruhát.Nagisa azt hitte az öreg meghabarodott az unokáját fenyegető veszély miatt.
-Utaka ...de hiszen ez csak egy..
-Ne ítélj felette, amíg nem láttad magadon erejét! -mondta, majd szigorú pillantással nézett a lányra.Nagisa kénytelen volt elvenni a szakadt,poros ruhát ,és magára húzni.Azonban amint felvette ,valami hihetetlen történt.A ruha pirosan világítani kezdett, s átváltozott, fején megjelent a piros kendő, mely eltakarta szeme környékét.Csak a két szemnél volt egy kis kivágás, körülötte pedig az anyagon megjelentek az arany színű hullámos jelecskék.Az imént még rongyos ruhában Nagisa úgy festett , mint egy hercegnő.A mellkasánál egy arany színű sárkány rajzolódott ki, s a rövid, szoknyánál pedig sok sok japán szöveg, amit -bár értette a nyelvet, nem tudott elolvasni.
Utaka gyönyörködve nézett a lányra .
-Tudtam....-motyogta az öreg.-tudtam,hogy benned is van az AS vérből....menj lányom , gyorsan , s harcolj ! Mentsd meg a fiamat !
Nagisának nem kellett kétszer mondani.Az oly régen használt amulettje most aranysárgára változott, megtalálva hű társát, és a hozzá tartozó ruhát.Az amulett egyenesen húzta az alagút másik végébe.Nagisa pedig futott utána, mígnem kiért a sötétből ,s egy másik titkos kis ajtót fel nem nyitott.Amint kimászott látta már Akagit ,aki majdnem utolsó harcát vívta. A hangot kiadó szörny egy hatalmas sárkány volt, mely ezt harsogta:
"Aki szembe akar szállni a sötétség urával ,annak szörnyű kín által el kell pusztulnia "harsogta a szörny.Akagi pedig felemelte fényes kardját,hogy az állatba döfje,de az gyorsabb volt.Azonban ezt Nagisa sem nézhette tétlenül, egy hatalmas ugrással az állat fején termett, majd végzett a szörnnyel.Arany színű fény támadt ,majd a szörny porrá lett,s a lány nyakában egy kis arany sárkányt jelző medál jelent meg.A fiúra nézett, aki a földön feküdt. Úgy nézett fel rá.Nagisa meg akarta csókolni,de ekkor belényilallt: a fiú nem tudja,hogy ő ki.Nagisa gyorsan visszafutott a házba, a levelet letette Akagi asztalára, s Utakához sietett.
-Lányom.Elintézted? -kérdezte.Nagisa bólintott.
-Akagi jól van .-mondta neki.
-Nagisa.Eljött a Te időd .A jóslat szerint Te fogod legyőzni Fujkeidot !És lám lám...te is egy Arany Sárkány leszármazott vagy.