9.fejezet
2005.06.20. 21:15
Nézte a fiút, s furcsa érzés ketítette hatalmába. Szíve hevesebben dobogott, mint valaha. Különös melegség járta át, de ekkor a fiú rideg hangja zökkentette vissza a valóságba. -Ki vagy te ? Hogy kerülsz ide ? Katonának az átjáró közelében tartózkodni tilos ! Nagisába ekkor hasított belé a tudat, hogy még nevet sem talált ki magának. Ő már nem Nagisa, és szempillantás alatt ki kellett találnia valamit. Erre nem igazán volt felklészülve. -Shuyami vagyok - vágta rá, miközben hegedűtanára neve jutott eszébe. - A déli harctérről jöttem. Akagit keresem. Meg kell tanítania harcolni. - Akagi itt áll előtted, és most meg kell motoznia téged, hisz idegenekkel szemben óvatosnak kell lenni, különösen háború idején. Ez a szabály. - Hoppá- nyilalt Nagisába. Behúzni gömbölyödő idomaidat !-mondogatta magában a lány. Akagi határozottan odalépett Nagisához, és rutinos mozdulatokkal végigvizsgálta, észre sem véve, hogy a lány közben fülig pirult. - Rendben van !- mondta ridegen. Mehetsz ! Ja, és mi is a küldetésed ? -Hmmm- köszörülte meg a hangját férfiasságot tettetve a lány - a küldetésem ? Hogy belevaló katonát képezz belőlem ! --Jó, akkor hívom is a segédemet, majd ő megtanít mindenre. -De...nekem Akagitól kell leckéket vennem ! - Nem. Hidd el, ő lesz neked a megfelelő. -De engem hozzád küldtek ! -mondta követelőzően Nagisa. Küldtek ?! Kicsoda ?!-kérdezte Akagi. "Most végem, lebuktam.Hogy magyarázom ki magam ? Nagisa remegett legbelül, de ekkor agyába ötlött egy jó kis magyarázat. - A nagymamám.... ő mondta, hogy egyetlen vágya, hogy harcoljunk értük, és szerinte te vagy a legjobb harcos. Kérlek, megígértem neki.... - óh, vagy úgy....-enyhült meg egy pillanatra Akagi keménysége. - Hát, hogy is mondjam, ha neked ez annyira fontos, nem bánom... " Ó, de együttérző, "-gondolta Nagisa ellágyulva. -De akkor induljunk. Nálam fogsz lakni. Rengeteget fogunk edzeni. Indulás !
|