Az ajtó a barlang egy kis rését takarta el.A rés mögött ugyanis,egy fantasztikus hely rejtőzött.Hiszen hegyek közé egy tó fészkelte be magát.A sziklákkal körülzárt kis tavat,a hegyről lefolyó patak táplálta.A tavat rengeteg növény vette körül.Gyönyörű látvány volt.
Nagisa egy darabig döbbenten állt a tó előtt,de aztán az időre való tekintettel hamar levetkőzött,és megmártózott a kristálytiszta vízben.Miután elkészült,alaposan megtörölközött,és gyorsan felöltözött.Felvette a kecskeszakállat,bár a ragasztójával eléggé elvacakolt.Mikor már teljes Shuyamin alakjában állt,belepillantott a tó tükrébe,és elégedetten állapította meg,elég valósághűen nézett ki.Felállt,és kecses lépteivel kiment az ajtón.Csak akkor jött rá,hogy majdnem minden tökéletes.Kivéve egy jó nagy dolgot.A viselkedését.Tulajdonképpen Akagi csak ezzel cikizte.Bár lehet,hogy csak azért,mert ez a fiú udvarias,és nem akar valakit a kinézetével piszkálni....- ábrándozott el Nagisa megint,mikor a barlanba Akagi lépett be.A fiú kezében két botból készült harci szerszám volt,és egy zsák .Akagi rámutatott az asztal mellett lévő kis párnautánzatokra,és invitálta ,hogy üljön le.
-Itt is vagyok a reggelivel.-azzal elővett a szákból pár főtt húst,meg rizst,és sok mást.-Nagisa rögtön meg is kérdezte,hol főzték,és ki.
-Egy tündéri nő , ő a környék legdrágább asszonya.-és ezt akkora buzgalommal mondta,hogy Nagisát ez már valamiért zavarni kezdte.Pontosabban az ő gondolatai szerint:Komolyan mondom ez az Akagi kiidegel.Itt beszél nekem arról a tündéri nőről,ahelyett,hogy,...........hogy...ő....... harcolni tanulnánk !
-Jól van Akagi.És mondd ! Mikor eszünk már? -kérdezte a lány férfiasan.
-Ő...Máris.Bocsi,csak úgy belefeledkeztem a beszédbe.-mondta,és már tálalt is.Ma jobb kedve volt mint tegnap,biztos a lány miatt-gondolta Nagisa.Még egy mosolyt is elejtett felé.Ma tényleg jó passzban volt Akagi.
a reggeli ízlett Nagisának.Persze azért a mamájáé hiányzott neki.Tényleg...a családja....Emorido azt mondta elintéz mindent.
Nem baj.azért amint lesz egy kis szabadideje felkeresi a macskát.
Akagi ekkor felállt,és elővett a zsebéből egy rozsdaszínű követ.Leguggolt a földre,és köröket kezdett rajzolgatni,meg nyilakat.Azután odadobta Nagisának az egyik botot,amit a lány szokásához híven elejtett és azt mondta:
-Állj be a jobb körbe !-azzal rámutatott az egyik vörös körre,és elkezdte forgatni a botot.Először lassan,aztán gyorsabban,aztán meg,..a botot már nem is látták.Nagisának leesett az álla.
-Na tessék ! Most te jössz !Csináld utánam ! és elkezdte megint pörgetni a botot.Nagisa meg utána.Bár a hadonászása inkább hasonlított egy sebzett madár zuhanására,mint harci mozdulatra...miután párszor fejbe vágta magát,Akagi mögé állt,s megfogta a kezét.Úgy mutatta neki a mozdulatot.Nagisa érezte a fiú kellemes illatát,gyengédségét,bár tutta,ő most a fiú szerepét játssza,
csak nem gyengülhet az első fiútól,akit lát,még ha Akagi az egyetlen fiú a közelben.Ráadásul barátnője is van.-és ezzel a gondolattal Nagisa szilárdan elhatározta,hogy nem törődik Akagival.Nagisának kicsi kora óta megvolt az a ritka képessége,hogyha valamit elhatározott,vagy bemesélt magának,addig nem nyugodott meg,amíg az be nem teljesül.Így hát,a lány makacs természetével jó mélyre elásta a szívében a fiú iránti kezdetleges érzelmeit.
És Tina.O (azaz én) ekkor gonosz kacajt hallatott: Hehehee.Azért nem lesz ez mindig így ! Mert hiába minden igyekvés,ha ezt a szerző nem hagyja jóvá!
Folyt.köv.