Férfi.Ez a szó késként hasított Nagisába.Ő most férfi.MINDENRŐL le kell mondania,ami egy nőnek jár.Talán egyszer majd a szerelemről is.
-Ö...semmiség.Csak az igazat mondtam.-válaszolta a fiúnak,aki ekkor már elengedte,és nagyon szépen nézett rá.
-Akkor is nagyon szép dolog tőled,hogy segítesz.De bocsáss meg,amiért ennyire elérzékenyedtem.És még én beszélek a férfiasságról...-szégyellte el magát Akagi.
-Nem,Akagi.Te vagy csak igazán rendes férfi.-mondta a lány,de aztán gyorsan hozzátette : -én is szeretnék olyan lenni mint te.
-Ó,dehogy vagyok én rendes(átlagos?).Ha tudnád..-suttogta.Nagisa már már kezdett összezavarodni.Mit tudna ? Nagisa az, aki nem férfi. Nem Akagi,és ilyeneket mond.
-Mit tudnék ? - kérdezte a lány. Akagi zavartan pillantott fel rá.
-Hát..azt ,hogy ...most irány a víz ! -S Akagi minden komolyságát félredobva úgy rohant a vízhez mit egy kisfiú.
-Gyere ! Edzéééés ! -és már mutatta is a deszkákat .-na ,megmutatom ,hogy gondoltam . -Rápattant s víz felett kitámasztott deszkákra,és irtó sebességgel elkezdett fekvőtámaszozni.Nagisa is hozott két deszkát,jól kitámasztotta,és ő is ráhelyezte két lábát,két karját.Az első fekvőtámasz után rájött,nem is olyan borzalamas.Ugyanaz,mint tesin,csak azzal a különbséggel,hogy ha tesin nem bírta folytatni,lerogyott a szőnyegre.Itt viszont....a vízbe.És hát így könnyen lebukhat.
Nagisa már az ötvenediknél tartott,mikor így szólt :
-Te Akagi ! Hányat is kell csinálni ? Ötven elég ugye?
-Ó,dehogyis.Úgy látom még ugyanennyit kibírsz !-és huncut mosoly ült ki Akagi arcára.
-Jaj,ne már Akagi ! -nyafogott a lány- Te hol tartasz?
-Nemtom.Talán az ötszázadiknál.
-He?-Nagisa tátott szájjal nézte a fiút.Vesztére,mert a nagy nézésbe belefeledkezve,nem vette észre,hogy az egyik deszka lassanként csúszik,és a vízbe loccsant egy nagyot.
-Áphrrrrrrrrrrrrrrrrr.-trüszkölte ki a vizet.-Ez .....vizes.Ennél a megjegyzésnél Akagi már nem bírta tovább. Kipukkadt belőle a röhögés,rázkódott a nevetéstől.Annyira,hogy egyszer csak ő is ott termett a lány mellett a vízben.Ránézett Shuyaminra.
-Te Shuyamin ! Szerintem igazad van,és ránk fér egy kis pihenés.-mondta nevetve,és kikecmeregett a vízből,majd levette vizes ruháit.Egészen a derekáig vetkőzött,aztán azt mondta:
-Na,Shuyamin,én megyek,mert még a végén megsérteném az etiketted ! Kint öltözök át.-és vigyorogva kiment.
A lány,miután feleszmélt a történtek után, ijedten nézett magára.Szerencsére a víz nem tapasztotta rá nagyon a ruhát,így nem látszott,hogy ő lány.A szakálla is megmaradt,bár eléggé elázott,ami nem tett jót a ragasztónak.
Miután átöltözött,Akagit a szirten találta.Éppen törökülésben ült,és Kovut simogatta.Mikor meglátta Shuyamint,beszélni kezdett.
-Shuyamin ! Mesélj egy kicsit magadról.Annyira keveset tudok rólad.-úgy látszott ,tényleg érdekli a téma.Ami nem is furcsa,ha úgy nézzük,hogy egy vadidegent fogadott be.
-Hát...Hol is kezdjem.A szüleim rég meghaltak,és a nagymamám nevelt föl,egy kis faluban.Sok barátom volt,egészen addig,amíg Fujkeido ide nem jött.-itt Akagi megdöbbenve nézett rá.Nagisa már félt,hogy valami hülyeséget mondott,mikor Akagi félbeszakította.
-Érdekes.Itt rajtam kívül senki sem szívesen mondja ki Fujkeido nevét.És eddig te voltál az az ember,aki ezt bármi félelem nélkül ki tudta mondani.Érdekes...