"Rendben.Egy elintézve...De mit csináljak a többivel ? Valahogy meg kéne keresni Akagit..."-futott át Nagisa agyán a gondolat.
Szétnézett. Valahová gyorsan el kell tüntetnie a földön fekvő harcost.Vajon él még ? Lehajolt hozzá,és megnézte lélegzik-e.A harcos lélegzett.-Tehát csak elájult-állapította meg magában Nagisa.És mi van,ha magához tér ? Hogy ezt elkerülje,megfogta a látszólag élettelen testet,és nagy nehezen bevonszolta az alakot a barlang tavi részéhez.Az a bokor,ahol az előbb még Nagisa rejtőzött,megfelelő hely volt a harcos eltüntetésére is...Gyorsan kiosont a barlangba,és ott várt.Mi van ha más is észrevette ezt a barlangot ? A következő percben ez be is bizonyosodott.Két harcos lépett be a barlangba. Akagi rejtekhelye annyira biztonságos és rejtett.Hogy vették észre ? Nagisa Akagi ágya alatt feküdt...halkan várta a foytatást.Két harcost csak nem üthet le ...érezte,hogy most tényleg bajban van.A szerencsétlenül járt férfit könnyű volt hátbatámadni..de ezek.... ! Nagisa balszerencséjére ,ilyenkor tavasz-nyár között ,mikor a legtöbb virág nyílik,a lánynak előjön az allergiája.És ez most is így volt.A torka viszketett,és az orra is egy mindent,s vele együtt az életét is elsöprő tüsszentést jósolt..."Csak ezt ne !!! Csak most ne tüsszentsek.Lebukok ha ...."próbálta visszafojtani ,az orrát is befogta,de hiába... Nagisa egy óriásiat tüsszentett.A két harcosnak se kellett több.Azonnal,és gyorsan cselekedtek.Lehajoltak az ágyhoz,megragadták a rugkapálódzó lányt,és kirántották.Az egyik álarcos ocsmány hangon förmedt rá :
-Te meg mit képzeltél kisficsúúr ! Elbújhatsz a sötét-harcosok elől ?! Nézmán Hajime !Úgy reszket,mint egy kislány....-gúnyolódott
a bal oldali férfi a társának,akit ezek szerint Hajimének hívtak.Ekkor a jobb oldali harcos szólalt meg :
-Tényleg milyen kis ficsúúr.-Nagisa undorodva nézett rájuk.Milyen közönséges,ocsmány "emberek".Már ha emberek...-gondolta Nagisa.
-Ne merészeljetek lánynak nevezni ,ti mocskok !-Úgylátszott Nagisa nagyon felhúzta a harcosokat.A bal oldali,aki először szólt hozzá,most felpattant,és egy óriási ütést mért ......... a földre.Fájdalmában felüvöltött.Nagisát célozta,ám az fürgén mozogva kitért az ütés elől.
-Te kis piszok ! Az ilyeneket el kéne taposni,mint a...-kezdte el mondani Hajime,de nem bírta befejezni,mert társa szemében a bosszúállás tüze tetőfokára hágott.Még Hajime lélegzete is elállt.Valószínüleg társának már máskor is voltak ilyen dühöngései.És mint a vulkán kitörés előtt, remegni kezdett majd egyszercsak,mint a láva,úgy ömlött ki belőle az üvöltés:
-Rendben ! Te akartad ! Melyik halálnemet választod kisfiú ?Felsorolhatok neked párat ....De előbb motozd át Hajime ! Az értékeit akarom !-ekkor Hajime durván megfogta,és zsebeit átkutatta.
-Nincs semmi nála.-jelentette a dühöngő társának,aki vagy a katonai beosztásban fölötte volt ,vagy csak nagyobb izmokkal rendelkezett.Pont úgy mint Nagisa iskolájában,a felsősök sokszor bántották a kisebbeket...
-Hát persze,hogy nincs nála semmi,te marha ! Nézd mán meg a nyakát,hátha valami nyakék van nála.Vagy éppen egy szerencsehozó talizmán.-Nagisa elsápadt.
Hajime fogta,és egy mozdulattal letépte Nagisa harci fölsőjének legfelső részét.Szerencsére ezalatt volt a páncél.
Nagisa védekezően kiáltott.Bár épp két vadidegen bűnöző közt állt,akik az életét akarták kiontani,mégis előjött benne a női szégyellőség.Arról nem is beszélve,hogy nem akarta,hogy Akagi visszajövetelekor észrevegye,hogy ő lány.Bár akkor már mindegy lesz.Hisz addigra ő halott.
-Ne.....neeeeeee ! Nem vehetik le rólam a páncélt,mert...mert én nagyon súlyos....izé...bőrbetegségben szenvedek.
-Nahát,és emiatt aggódsz?Semmi probléma.Majd Hajime leveszi rólad.