32.fejezet
2005.06.21. 20:25
-Ah.Nagyszerű.Végre megismerem.-mondta Nagisa enyhe gúnnyal a hangjában. -Na mi van tesó, hiányzik belőled a tisztelet a nők iránt,vagy mi ?- kérdezte Miki,aki még mindig rajtuk lógott, Nagisa szavaival élve . -Nem,nem .Én ugyan nem gúnyolódtam.-Akagi azonban cseppet sem figyelt rá, el volt merülve gondolataiban."Biztos a szerelem teszi."gondolta Nagisa,aki teljesen meg volt győződve arrol,hogy Sen, Akagi szerelme..... -Nahát akkor induljunk.- jegyezte meg Akagi.
Az út elég rövid volt.Tíz perc elteltével már a kis faluban voltak,ahová Nagisa sokszor bejárt a héten, mikor Miki elküldte reggeliért.Egy szép kerttel körülvett házikóhoz léptek.Akagi bekopogott, és ekkor ...ajtót nyitott egy......öregasszony. -Heh.-lepődött meg Nagisa.Nem erre számított.Sokkal inkább egy bombázó kis csajra, rövid szoknyában,anygyalian ártatlan arcot vágó képpel,ja és a kezében fakanállal.-bár ez biztos a nagyanyja-motyogta magában Nagisa..Mikor azonban Akagi kimondta azt, hogy -Sen,drága jól van ? -és átölelte az asszonyt, Nagisa hátrahőkölve förmedt rá : -Na de ilyet ! -H...mégis milyet ? -kérdezett vissza Akagi. -Hát...izé.Ő a barátnőd ? -kérdezte Nagisa, mire az asszony hangos nevetésben tört ki.Így Miki és Akagi is.A fiú fuldokolva kérdezte. -Te...-hahaha-te...-hahaha-azt hitted, hogy Sen a ...-hahaha -a barátnőm ?-Akagi fuldoklott a röhögéstől, mire az asszony jól fejbe kólintotta. -Fiacskám,ne nevess ki.Nem vagyok én még olyan vén !!!- kapta fel a vizet az öreglány. -Persze,persz , Sen...-- csak azon nevetek,hogy amíg Shuyamin nálam volt, és én csak dícsértelek téged, ő végig azt hitte,hogy...--az asszonyom vagy....-Akagi roppant viccesnek találta a dolgot. -Shuyamin, ő Sen,de nem az akire te gondoltál. "Aha.Akkor két Sen van "-Nagisának még mindig nem esett le. -Szóval Sen az,akiről beszéltem,de őt nem úgy szeretem..tudod.... szerelemmel.-hogy miért esik ezt ilyen nehezen kimondani, mintha szégyellni kéne az embernek a szerelem érzését? Csak nem megveti ?-gondolkodott a lány. -Körülbelül két-három éve ismertem meg Sent,amikor nagy bajban voltam. Ő főzött, mosott rám.Édesanyám helyett.Akire már nem emlékszem.Illetve te még nem tudod.Csak a legjobb barátaim tudják,de nem csak rá nem emlékszem.Semmire a múltamból...
|