-Mi történt ? -kérdezte Nagisa,akit Akagi magabiztos,erős karja fogta át,hogy a lány el ne essen.
-Semmi.Felhúztam a gyűrűt az ujjadra,te pedig megszédültél ! Mi történt ?-kérdezte a fiú.
-Mit láttál ? Te is láttál valamit ? -kérdezte Miki,aki ugyanígy a gyűrű felhúzásakor szintén látott valamit.
-Igen...De te mit láttál Miki ?És miért nem szóltál? -kérdezte Nagisa.
-Én...-nézett maga elé a fiú -egy mezőt láttam..És egy vízesést...Aztán egy föld alatti helyet....Egy alagutat...
-Érdekes.Most már én is felveszem ezt a gyűrűt..-mondta Akagi,s azzal az ujjára húzta....Nagisáék figyelmesen várták,a fiú mit fog látni...De Akagi arca hirtelen sápadttá vált,Nagisára nézet..
-Nem...nem lehet...
-Mi nem lehet ? -kérdezte rögtön a lány
-Mit láttál Akagi ?-így Miki....
-Semmit....Nem láttam semmit.....-válaszolta zavartan a fiú.
-Akagi ! Ne próbálj minket becsapni ! Láttál valamit, csak nem akarod elárulni.Mi az ?-erősködöt a lány..
-Ha azt mondom nem ! Akkor nem láttam semmit ! -kezdett bedühödni Akagi.
-Jól van.Akkor ne mondd meg .-durcáskodott a lány.S a gyűrőjére nézett,ami most vörösen izzott.
Innentől kezdve hiába próbálták meg kiszedni a fiúból mit látott, ő úgy őrizte titkát,mint ha az élete múlna rajta...
Még fent voltak egy darabig,beszélgetni próbáltak másról,de mindenkit nyomasztott Akagi viselkedése,a hangulat megromlott.
Éjfél tájt feküdtek le aludni.Nagisa -bár tiltakozott- mégis az ágyon aludt...Mikiék pedig lent.Akagi a csöndben, mikor már a többiek aludtak,aggódó arccal figyelte új társukat.