Nagisa a barlangban ült,a tűz mellett.Miki hazaérve rögtön lefeküdt aludni...Befordult,s egy szót sem szólt.Akagi megcsinálta a vacsorát,s Nagisa mellé ült.A lány rengetegszer próbálkozott elmondani Maya történetét..De Akagi makacsabb volt egy öszvérnél is.Most,hogy ketten maradtak,és össze voltak veszve,egyikük sem szólt semmit.Ettek,de a csönd már-már fájt a fülüknek.A szívüknek meg annál inkább.Végül Nagisa felállt,s letette a tányért.
-Nyugodj meg,nem szökök el ! -vágta oda Akaginak,aki most kicsit szomorkásan,kérdőn,s egyben fáradtan nézett a lányra.Nagisa kiment a sötétbe,s leült az egyik kőre...Még langyos volt,a délutáni naptól...Bár nem voltak lámpák,mint otthon,de a Hold fénye világította meg a szirtet.A tücskök halk,ritmikus zenéje kábítóan hatott Nagisára.Kavarogtak fejében a gondolatok..S még inkább az érzelmek..Harcoltak a szívéért.Az Akagi iránt érzett vonzalom,és düh...Elővette a kagylót, amit Akagi csinált neki...Olyan makacs.-gondolta.-nem érdemli meg,hogy elmondjam neki Maya történetét.De meg kel tennem.El is mondom,holnap reggel.Ma nem tehetem ! Rögtön Mayához rohanna,felébresztené Yumit is,meg Mayát is.Aki biztosan megijedne tőle...És akkor Miki megint letámadná...Jaj.Nem ezt nem.Éjszaka van...Legalább éjfélt ütött már az óra. S ezzel le is zárta a témát.Tulajdonképpen semmi baj nincs,ha reggel mondja el az igazat.Mi történhetne Mayával ? Az égvilágon semmi.Úgy tűnt,a lány jól megtanulta az egyedül töltött évek alatt az elővigyázatosságot.Talán túlságosan is...
Most Maxra gondolt.Régen annyit voltak együtt kutyusával...És akárhányszor elment az iskolába,Max sírt ...Most úgy hiányzott neki.Max,és egy kép..A kiskorából...Az az emlékkép,amikor még együtt ültek,apa,anya,és ő,Nagisa..Vacsoráztak.És olyan jókat nevettek...De már vége.És soha nem is lesz semmi olyan,mint rég !! Mert az anyja ! És az a ... !-Ekkor összerezzent,mert valaki a vállára tette a kezét...Hátranézett,s Akagi állt mögötte.....